Gondolkodtam.

Tudom, nem kellett volna :-P

De mégis megtettem.

És hogy mire jutottam?

Amit az előző találkozóm kapcsán is írtam: igazából senkivel sem tartom a kapcsolatot. Bár úgy érzem, van nagyon sok, jó barátom, mégis ez a napi kapcsolattartás nekem nem pálya. Van, akivel még a szokásos protokoláris felköszöntéseket is 2-5 évente tartjuk...

És mégis... mégis valahol a perifériámon ott derengett egy név, egy alak, egy emlék, akivel tudom, többször is beszéltük, hogy üljünk össze, de aztán mégsem tettük. Az utolsó beszélgetésfoszlányunk is 2012. márciusában volt, mikor is próbáltunk összehozni egy talit, de én valamilyen rejtélyes oknál kifolyólag nem válaszoltam. 6 majdnem 7 évig.

De ne szaladjunk ennyire előre. Nézzük meg egy kicsit, mégis, ki ez az emberke :-) Tudni kell rólam, hogy 2 6osztályos gimibe is jártam, 3 évig Pápán tengettem mindennapjaim, aztán hazaevett a fene (meg az egészségügyi állapotom) Fehérvárra.

varkertfurdo.hu

 13 évesen kerültem el 100 km-nyire otthonról a pápai református gimibe, szóval belecsöppentem egy teljesen új közegbe, amit úgy hívnak, hogy középsuli és kollégium. Voltak jó és rossz tapasztalataim egyaránt, de ezeket már annyiszor átnyálaztam magamban, hogy nem kívánok vele többet foglalkozni, csak a történetünknek fontosabb részletekkel.

Nem tudom, mennyire volt ez hagyomány vagy bevett szokás, de a lánykoleszban a "szöcskék" (ezek volt a 7.es gólyák) választhattak maguknak a veterán koleszosok között anyukát, vagy az idősebbek bökhettek ki maguknak kicsiket, erre igazából már nem is emlékszem.
Az viszont tuti, hogy lett egy anyukám, Dóri, de vele mégsem lett annyira bensőséges a viszonyom, mint nem sokkal később Évivel :-)

Évi nálam 3 évvel idősebb, és abban a szerencsés (vagy szerencsétlen) helyzetben volt, hogy ők voltak a refiben a kísérleti nyulak, az első 6 osztályos gimisek, szóval ő már abszolút veterán volt, mire én odakerültem :-D Ami miatt még pluszban megszerettem Évit, hogy földim, őt is Fehérvárról ette fel a fene Pápára :-D

Szóval telt-múlt a 3 évem Pápán, amit utolsó ott töltött évemben megkoronázott egy kis kórházi kirucc, ami végleg eldöntöttem soromat, hogy hazajövök Fehérvárra, és itt próbálok majd meg érettségit szerezni (ami végügl sikerült :-P ). Így Évivel együtt hagytuk ott Pápa városát, ő elballagott hivatalosan is, én meg "csak" leléptem :-D
Aztán a maradék 3 évet letöltöttem Fehérváron, elballagtam én is, amire kérdés nélkül is tudtam, hogy Évinek ott kell lennie, mert nem vagyok hajlandó életem első, normális, csak rólam szóló ballagásán részt venni, csak ha ott van mindenki, aki fontos :-) Mindez történt 2007-ben.

Hivatalosan is érett lettem :-P

Aztán én elkerültem Szesztergomba, Évi Szegeden (is) tanult, a beszélgetések is mindjobban megritkultak. Bár a perifériámon ott volt az igény, hogy basszus, találkozni és beszélgetni kéne, de lustaság fél egészség, így erre nem is került sor nagyon nagyon nagyon sokáig. Egészen pontosan 11 és fél évig.

Az már egy kiskamasz gyerek :-P

Na de szóval: idén januárban megtettem a fogadalmam, hogy én márpedig bizony szakítok a lusta mindenségemmel, és igenis beszélni és találkozni fogok azokkal, akik megérdemlik. Legalább 5 emberrel. Na ebből összejött 3 :-D
Tudtam, hogy Évivel mindenképp szeretnék összeröffenni, de csak nem írtam rá egész évben, csak halogattam, de a végső löketet a könyvtár adta meg. Történt ugyanis, hogy bementem a cégemhez közeli könyvtárba beiratkozni, hogy ne kelljen mindig a belvárosba beverekedni magamat, és a beiratkozás örömére, azonnal ki is vettem az Anna Kareninát. (Tegnap befejeztem, a filmet is megnéztem, de írni valszeg majd csak jövőre tudok róla) A könyv elejében felfedeztem az olvasó jegyet, és mivel kíváncsi gyerök vagyok, így megnéztem. Na és kinek a neve szerepelt rajta? Na kié? Hát persze, hogy icsanyámé :-D

Úgyhogy azzal a lendülettel billentyűzetet ragadtam, elküldtem neki a corpus delictit, és azon nyomban össze is hoztunk egy találkozót december 14-re :-)

...és hogy mi volt a legszebb? 11 és fél év ide, 11 és fél év oda, ugyanúgy tudtunk beszélgetni, mintha csak tegnap ballagtam volna a gimiből.

És ez, valljuk be, szerintem nagy dolog :-)

*/me elmorzsol szemében egy kis könnycseppet*