Kedves Te, aki végigkövetted 1 évnyi szerencsétlenkedésemet!

Köszönöm szépen, hogy elolvastál, és elkísértél 2018-ban. Most hogy beköszöntött az új év, bezárom ezen szakaszát az életemnek, és elindulok egy másik irányba.

De azért nézzük meg, mégis mit műveltem (és mit nem) az elmúlt esztendőben:

- januártól bevezetni a heti 2 mozgást (a mérleg sajnos átbillent a bűvös 100-as számon, így gondolom, ez érthető terv)
Ami ebből megvalósult:

Augusztusig voltak kisebb-nagyobb fellángolásaim, próbálkoztam ducitréninggel, darebee programmal, de végül augusztus hozta meg az áttörést, amikor is heti 2 alkalommal nekiálltam tornázni. Az eredménye meglett, ezt a jó szokást megtartjuk idénre is :-)

- komolyan betartani a diétát (a fentebb említett súly nemcsak a mozgáshiánynak köszönhető, hanem egy Inzulin Rezisztancia nevű csodának is, melynek diétáját eddig csak ímmel-ámmal tartottam be)
Ami ebből megvalósult:

Itt is volt küzdelem rendesen, de aztán végül győzött a gyógyszer, az újfajta étrend (kalória a szénhidrát számolás helyett) és a heti 2 mozgás, hogy eljussak innen ide:

Jó, mondjuk ebben benne van egy decemberi visszaesés is, de akkor is sikerült megindulni :-) Amit teszek a további siker érdekében: Sikerült bekerülnöm Naszák Andihoz, aki nem ismerné a munkásságát, facebookon én instagrammon megtalálja. Ez a program februárban indul, addig is csinálgatom az én kis bevált módszeremet.

- év végéig befejezni legalább a 11. osztály ajánlott olvasmányait (ez egy nagyon régi fogadalmam töredéke, ehhez listát később mellékelek)
Ami ebből megvalósult:

A listázott 25 könyvből sikerült 16-nak a fenekére csapni és jól megírni a véleményem. Valószínűleg végeztem volna a többivel is, ha nem csinálok mellette mást :-P Egyelőre ez a régi fogadalmam a szögre kerül, mert az idei évem nagy projektje egy saját könyv megírása, ami mellett nem nagyon lesz időm egyebek olvasására (csak olyanokat, amik az én könyvemhez kellenek)

- sikeres TGY vizsgát tenni (TGY- azaz természetgyógyászat... sajnos tavaly 7%al lecsúsztam róla... na de majd idén februárban :-))
Megvalósult

- kipróbálni legalább 3 receptet a nagymama könyvéből (drága apai nagymamám hagyatéka)
Ami ebből megvalósult:

Egy kuglóf és egy tárkonyos leves. :-)

Távolabbi terveim között szerepel egy olyan ötlet, hogy indítani egy főzös blogot vagy itt vagy instán, esetleg facebook-on, de az leghamarabb is csak 2020-ra várható. Addig is, most vagyunk a mostban :-)

- kipróbálni legalább 3 receptet pinterestről (a pinterest nagyon veszélyes hely, pláne egy ilyen kreatívmókusnak, mint én :-D)
Ami ebből megvalósult:

1 torta párom (aki azóta már vőlegényem is :-)) szülinapjára

- eljutni legalább 3 olyan helyre, ami az utazós listámon van (lista közlése később)
Ami ebből megvalósult:

Keszthely, Visegrád és Tihany :-) Az idei év nem az utazgatásról fog szólni, de az biztos, hogy idén májusban megyünk Wrocławba, és megkeresem az összes törpét, aki csak ott van :-P Aztán meglátjuk, hogy belefér-e még valami, de az idei év másik nagy projektje leendő otthonunk felújítása, ami időben is és pénzben is valószínűleg sokba fog kerülni, de hosszútávon az egyik legjobb befektetésünk lesz. Remélem :-D

- meglepni annyi embert, aki jelentkezik az fb-s játékomra (Részletek erről később)
Ami ebből megvalósult:

3-an jelentkeztek nagy nehezen erre a felhívásomra, és mind a 3 ajándék el is készült :-) Egy szütyő, egy üveg és egy doboz.

Az biztos, hogy idén nem indítom útjára ezt a kezdeményezést, majd talán jövőre.

- heti 2x felhívni fiatalabb nővéremet ( 2 nővérem van, így tudom őket megkülönböztetni, hogy idősebb és fiatalabb... mondjuk nálam mind2en idősebbek... de értsd :-))
Ami ebből megvalósult:

Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem. Ez az elhatározás nem sikerült úgy, ahogy elterveztem. Bár beszéltünk, beszélgettünk 2018. során, de ezt még mindig lehet(ne) sűríteni részemről (is). Az idei év viszont tartogat kihívásokat, mert idén most már nem csak hugi leszek, hanem nagynéni is :-)

- találkozni legalább 5 középsulis ismerősömmel, akikkel még tartom a kapcsolatot
Ami ebből megvalósult:

Az nem kevesebb, mint 3! találkozó. Aminek nagyon örültem, viszont adott bőven elgondolkodnivalót is. De örülök, hogy tettem ezt a fogadalmat, mert valószínűleg enélkül ez a 3 találkozó sem jött volna össze.

- visszanöveszteni a hajam :-) (jelenleg a fülemig ér, és zöld csíkos :-D Majd ha lesz rá érkezésem, akkor készítek képet havonta)
Megvalósult :-) 1 közbeiktatott májusi hajvágással, ebből eljutottam ide:

- Kipróbálni 3 új ételt/italt, amit eddig még sosem (persze csaaaaaak mértékkel)
Ami ebből megvalósult:

Volt benne étel is, ital is... mondjuk a legtöbbször inkább befürödtem vele, mert nem fincsi dolgokat sikerült megkóstolnom, de legalább kiléptem a komfortzónámból :-)

- végre elindítani a képregény fordítást lfg.hun (tavaly februárban megkaptam az engedélyt a képregény fordítására, de annyira sűrű volt a 2017. hogy nem jutottam el az elkészítésig. Ez idén változni fog :-))
Na, ez az abszolút kudarc. Egy centit nem haladtam vele előre.

- megtanulni horgolni
Szintén nem egy sikerült projekt.

- legalább 3 közös program a nővéreimmel (mozi, kaja...stb)
2018-ban sajnos ez sem sikerült teljes mértékben. Na de idén újabb lehetőségek állnak előttünk :-)

- Meséltetni mamámat a régi dolgokról, és felvenni hanganyagban (kell egy diktafont szereznem, csessze meg)
Ami ebből megvalósult:

Sikerült diktafont vennem, és 1 beszélgetést rögzítettem is mamikámmal, de rájöttem, ez egy olyan projekt, amihez egyedül kevés leszek. Így összebeszélek nővéreimmel, és együtt fogjuk mindenféle furmányos kérdéssel bombázni mamánkat :-)

-eljutni a következő fesztiválokra: Rácalmási tök/almavirág feszt, Visegrádi palotajátékok, Biskupini hagyományőrző fesztivál, mohai Tikverőzés
Ami ebből megvalósult:

Biskupint leszámítva mindenhova sikerült eljutni :-) Remélem idén Biskupin is összejön, mert a tavalyi volt a 2. év, hogy nem tudtunk eljutni.

- Legalább félig befejezni a Nyírd ki ezt a naplót!
Na, ez is egy abszolút kudarc. Egy centit sem haladtam ezzel sem. Az ötleteimet gyűjtögettem, de a megvalósítás még várat magára.

- Teljesen befejezni a viking ruhát VAGY megcsinálni a honfoglaló alapot (tagja vagyok egy 10. századi Kárpát medencei népeket rekonstruálni kívánó hagyományőrző csapatnak, azonban nekem még mindig csak 1 ruhám van kész (egy mammeni leletek alapján díszített északi ruha, amit vagy be kell most már teljesen fejeznem, vagy elkezdeni egy váltás (másik nép) ruháját)
Ami ebből megvalósult:

A kötényruhácskám elkészült, illetve anyósomdrága varrt nekem egy alsóruhát (szép pirosat) de ez a projekt is ment a lecsóba. Inkább nem vállalok semmit, és örülök, ha haladok, mintsem vállaljak és sz*rul érezzem magam. Tervek: avar ruha, honfoglaló ruha, kelta ruha, bizánci ruha. Aztán lesz, ami lesz

- Végre kihímezni a nadis pólómat, amit kb. már 1-2 éve tervezek
Ami ebből megvalósult:

 Megvannak a szárak és a levelek, és belefogtam a napraforgóba :-)

--------------------------------------------------------------------

Még egyszer nagyon szépen köszönöm a figyelmeteket, kívánok nektek tervekben és eredményekben gazdag 2019-et :-)

Elérkezett ez a nap is, elsuhant az év, lett 3 új ősz hajszálam... stb.

Azt hiszem lassan itt lesz az ideje, hogy bezárjam ezt a blogot, amit több-kevesebb sikerrel 1 éven át sikerült vezetnem.

A napokban (lehetőleg legkésőbb hétvégén) megírom a bezáró összegzésemet, addig is legyetek jók, ha dugtok. A többi nem számít ;-)

Azt hiszem e hajnövesztős projekt sikeresnek tekinthető... viszont ebből a szögből akkora hátam van, mint a kis asztal -_-

+6 dkg-val megúsztam a karácsonyi evés-ivást. Azt hiszem büszke lehetek :-) Bár a legbüszkébb akkor lennék, ha nem jött volna fel súly, vagy tovább csökken, de nem vártam ilyen csodát, főleg, hogy a decembert eléggé ellazáztam. Viszont előttem a 2019. a többit meg meglátjuk :-)

Egy pöttyet megkésve, de nem elfeledve, fogadjátok sok szeretettel az utolsó kötelező és ajánlott olvasmányos írományomat Anna Karenináról.

Megvallom, voltak fenntartásaim a művel kapcs, lévén az orosz irodalmat nagyon nem sikerült a szívembe zárni, viszont ez a könyv határozottan tetszett. Úgy általában. Azért itt is voltak jelenetek, amikor ki tudtam volna tépni mind a szereplő mint a saját hajamat. Meg az íróét is. Bár a képek tanusága szerint ezt más már megtette helyettem :-P

 Aki szereti a romantikus olvasmányokat, mint pl. a Büszkeség és balítéletet és társait, akkor annak valószínűleg ez a könyv is tetszeni fog, aki viszont nincs odáig a több száz oldalon keresztül elhúzódó szerelmi féltékenykedésért, az "így szeretlek-úgy szeretlek, nem mondom el mit érzek, de te tedd meg az első lépést" attitűdért és felesleges drámázásokért, az inkább hanyagolja ennek a könyvnek az elolvasását.

Az alaptörténet maga egyszerű, mint a faék, és az elemzők szerint 3 szálon fut a cselekmény, szerintem meg csak 2-őn. Először is van Anna, aki férjes asszony, azonban egymásba szeretnek egy fiatal katonatiszttel Vronszkij gróffal. Aztán a második szál, amit végigkövethetünk az Levin és Kitty szerelmének alakulása. Ami egy picit megbolondítja ezt a szálat, hogy Kitty szerelmes volt Vronszkijba (bár szerette Levint is), és az elvileg kilátásba helyezett lánykérést húzta keresztül Anna azzal, hogy megjelent egy bálon és magába bolondította Vronszkijt. Levin tényleges házassági ajánlata pedig vissza lett utasítva.
A 3. szál szerintem elhanyagolható, annyi szerepe volt/van csupán, hogy elindítsa a történetet, illetve egy kicsit előre vetítse Annáék bonyodalmát. Szóval a 3. szál Anna bátyjának Sztyivának és feleségének Dollynak a "drámájával" indít, miszerint Sztyiva megcsalta Dollyt a nevelőnőjükkel. Sztyiva azonnal riadóztatja Annát, hogy térítse észre Dollyt, aki annyira ki van, mint a liba, és el akarja őt hagyni, de ne tegye, hiszen szereti, ez csak egy kis botlás volt stb. stb. stb.

Anna jó testvér módjára kibékíti a házasokat, és menne haza, mint aki jól végezte dolgát, de ha már kicsit kiszabadult az otthoni kötöttségek alól, akkor még egy bál erejéig marad. Itt ismerkedik meg Vronszkij gróffal és kezdődnek a bonyodalmak. Na de nézzük szereplőnként, mi is történt.

----------------------------------------------------------------------

Anna

Keira Knightly mint Anna a 2012-es filmadaptációban

 Szóval van Annánk, aki házas asszony, Alekszej Alekszandrovics Karenin felesége, és van egy fiúk Szerjozsa. Maga a házasság szerencsére probléma-, de sajnos szerelemmentes is. Éppen ezért Anna az összes benne lévő szeretetet inkább fia felé fordítja, ő a mindene. Anna a tökéletes nő, anya, feleség mintaképe, mindenki szereti, aki csak ismeri, ezért is remél tőle segítséget bátyja Sztyiva is, aki mint már említettük korábban, bizony félrekacsintott. Anna siet is testvére segítségére, a vonat úton pedig (hahh, minő véletlen) együtt utazik a kedves Vronszkij mamával, aki szintén megkedveli Annát. Az állomáson, ahol mindketten leszállnak össze is futnak grófunkkal, aki érezhetően azonnal beleszeret Annába.

Anna helyreállítja a családi békét Dollyéknál, hivatkozva a szerelemre, amit ez a 2 lükepék érez egymás iránt (állítólag), összebarátkozik Kittyvel is (aki Dolly húga, csak hogy bonyolítsuk még egy kicsit a történetet), aki nagyon várja már az első igazi bálját, remélve, hogy Vronszkij megkéri a kezét. De erről majd később. A bálon Vronszkij egyértelművé teszi Anna és Kitty számára is, hogy Annát szereti (egész este együtt táncolnak) így Kitty megutálja Annát és Vronszkijt is.

Anna próbálja menteni a menthetőt, azonnal hazautazik, de Vronszkij megy utána mint a kiskutya, Anna pedig ilyen heves udvarlásnak nem tud ellenállni, így annak ellenére, hogy eszével tudja, ebből a kapcsolatból jó dolog nem származhat (megbélyegzettség, férje megalázása, Szerjozsával mi fog történni stb.) fejest ugrik a kapcsolatba, és várja a jó szerencsét, mint a bányászok. De az nem jön.

Telik-múlik az idő, viszont a nagy coming out csak egy lóverseny alkalmával történik meg, ahol Vronszkij balesetet szenved, Anna pedig elárulja aggodalmával az amúgy is nyílvánvalót. A versenyről hazaúton fakad ki férjének, hogy nem őt nem szereti, és Vronszkijtól már gyermeket is vár, csináljon amit akar. Ebből a helyzetből nem lehet sehogyse jól kijönni, így végül egy se veled-se nélküled kapcsolat lesz közte és férje között. Válásról szó sem lehet, legalábbis a Karenin nagyon ódzkodik az egésztől.
Anna akkor lenne a legboldogabb saját bevallása szerint, ha ad1: Szerjozsa vele lehetne, a férje pedig megbocsátana Vronszkijnak vagy ad2: Anna meghalna. Ami majdnem sikerül is neki, miközben világra hozza ő és Vronszkij kislányát, de hát a fene egye meg, felgyógyul és keresztülhúzza a mártíromságos terveit. Ezután Anna és Vronszkij összebútoroznak, és élik világukat, ami lehetne akár boldog is, csak Anna drámázik még mindig. Meg állandóan féltékenykedik Vronszkijra, aki bár nagyon szereti Annát, egyre nehezebben viseli ezeket a jogtalan és oktalan kirohanásokat.

Szóval csúszunk bele szépen a végkifejletbe.

--------------------------------------------------

Vronszkij

Aaron Taylor-Johnson Vronszkij grófként a 2012-es filmadaptációban

Alekszej Vronszkij egy fiatal kis nyikhaj, vígkedélyű katonatisztecske, aki az én olvasatomban anyuci pénzéből éli világát, 0 felelősséggel a világ iránt, könnyelműen a pillanatnyi élvezeket keresve.

Történik mindez addig, amíg be nem toppan életébe a nagy és mindent elsöprő szerelem Anna személyében. Először a vasútállomáson látja meg a titokzatos és gyönyörű asszonyt, miközben ő édesanyjáért érkezett ki az állomásra. Itt azonban csúnya baleset történik, egy munkást maga alá sodor a vonat, és belehal. Vronszkij valamilyen sugallat hatására pénzt ad a munkás főnökének, hogy jutassa el a halott családjának. Valahogy ennek a kis epizódnak nagyon "el akarom kápráztatni Annát" szaga van, de hát ez van, ezt köll szeretni.

A bálon csak Annával táncol, Kittyt letojja nagy ívben, valószínűleg ő is csak a kis hódítások listáját bővíti, valószínűleg nem is vette volna őt feleségül, de ez már nem fog sosem kiderülni.

Hosszas kitartó udvarlás után úgy érzi, ő a legboldogabb ember az egész világon, már csak Anna férjétől kéne valahogy megszabadulni, hogy teljes legyen a boldogságuk, azonban a férj nem adja be a derekát a válásra, se párbajra nem hívja ki Vronszkijt, aki ezért (is) rettentően lenézi Karenint.

Ami még rögösíti boldogságuk útját az maga a kedves Vronszkij mama, aki (érthető okokból) nagyon rossz szemmel nézi ezt a bűnös kapcsolatot, és azon doglzik bősz erőkkel, hogy fiát megnősítse. Anna persze ezen is féltékenységi rohamokat kap állandóan, hiába bizonygatja Vronszkij, hogy csak őt szereti és senki mást.

A szülésnél, melybe Anna majdnem belehal ő is jelen van, de nem tud semmi mást tenni, csak sírni mint a rossz gyerek. Anna férjét kéri, hogy béküljenek ki, amit Karenin meg is tesz. De mivel Anna nem hal bele végül a gyermekágyi lázba, így szabad utat kapnak, hogy elhagyhatják a házat, tegyenek kedvük szerint, de Karenin nem válik és nem adja oda Szerjozsát.

Úghogy Vronszkij próbálja Annát boldoggá tenni, elutaznak Olaszországba, illetve Vronszkij birtokára is, amit el kezdenek rendbe tenni, de Anna egyre rosszabb állapotba kerül, nehezen viseli a kiközösítettséget, hogy se ő nem járhat társaságba, se hozzá nem jönnek, hogy végül rászokik a morfiumra is. Vronszkij pedig tehetetlen.

---------------------------------------------------

Karenin, Kitty és Levin

Jude Law, Alicia Vikander és Domhnall Gleeson a 2012-es filmadaptációban

 A megcsalt férjről Kareninről nem tudunk meg annyira sokat, de annyi bizonyos, hogy nem rossz ember. Ellenben semmilyen. Mármint törvénytisztelő, hívő ember, akinek a legfontosabb hogy minden rendben legyen körülötte mind önmaga megelégedésére, mind a köz megelégedésére. Hűséges asszony, jól nevelt gyerek, példás élet. Mert ennek így kell lennie. Mert ez csak így van. Magától. Nem kell érte semmit tenni. Hiszen felnőtt emberek vagyunk, és tudjuk, hogy ha így helyes, akkor így kell lenni.

Ezért is éri derült égből zongoralábként Karenint Anna hűtlenkedése, amit elsőkörben azért ő sem akar elhinni, és menti a menthetőt, de mikor a lóverseny után Anna végre kimondja, hogy mi a helyzet, na onnantól Karenin nem tud mit kezdeni magával. Véleménye szerint Anna rossz útra tévedt, de ha hoz pár szabályt, akkor majd magától vissza fog térni minden a rendes kerékvégésba. De valahogy ez nem így működik, ő meg csak áll, mint f*sz a lakodalomban, hogy most akkor mi legyen?

Válni nem akar, merthogy akkor ő mint férj szégyenben marad, meg sok a felesleges bürokratikus hercehurca, párbajozni meg szintén nem akar, mert ha ő meghal, akkor a felesége minden szívbaj nélkül hozzámegy a szeretőhöz és akkor megint ő marad alul. Így inkább marad ebben a se veled se nélküled helyzetben, mert majd lesz valahogy. Anna meg majd biztosan észre fog térni. Jah, és ne láthassa a gyerekét, mert mint megcsaló fél lemondott erről a kiváltságáról.

Anna szülésekor azonban változik benne valami. Megbocsát Vronszkijnak, a kis zabigyereküket sem üldözi el, sőt a nevén maradhat, ezzel adva neki jogi védelmet, de menjenek el. Ő nem válik. Anna meg eszi a kefét ebben a szituációban.

----

Levin (számomra az egyik legszimpibb karakter, már amikor nem hülye) egy fiatal nemesember, akinek minden vágya az, hogy családot alapítson és mintagazdaságot vezethessen. Fülig szerelmes Kittybe, aki szintén szereti őt, de ez a kis szerencsesüti annyira berezel az érzelmeitől, hogy inkább eltűnik a vidéki birtokára egy időre, Kitty meg közben beleszeret Vronszkij grófba.

Így amikor Levin visszatér, hogy megkérje Kitty kezét, szegény csaj azt se tudja, melyik kezébe harapjon, így Levint visszautasítja, Vronszkijjal meg koppan egyet.

Levin a kikosarazás után visszatér a kis vidéki birtokára, ahol próbálja magát és a gazdaságot összeszedni. Ezek a részek kifejezetten tetszettek, mert Levin az a gazda próbál lenni, aki nem birtokol, hanem együtt dolgozik az embereivel, amivel persze eléggé megrökönyíti a parasztjait. Illetve érdekes volt azokat a részeket is olvasni, amikor arról elmélkedik vagy beszélget, hogyan lehetne jobbá tenni a gazdaságot, mit lehet átvenni Európából, hogyan állnak a parasztok a munkához, és jó pár alakommal már érintjük a kommunizmus szellemiségét is. Ami azért is volt érdekes számomra, mert a regény 1873-77 között íródott, Lenin bácsi pedig csak 1870-ben látta meg a napvilágot... :-)

Kitty belebetegedett a szerelmi bánatba, így őt nagyon sokáig kúrálják külföldön, teljesen lemond Vronszkijról, közben titkon epekedik, hátha Levin még szereti, de ebben sem mer igazán hinni. Aztán az idő múlásával a szerelmesek szépen összetalálkoznak, összegabalyodnak, és végül összeházasodnak :-) Úgyhogy az ő történetük az az a happy end, amiért nagyon szurkoltam :-) Bár Levinnek itt is vannak hülye kirohanásai, mert nem bízik eléggé magában illletve Kitty szerelmében, de azért végül ő is lecsillapodik.

-------------------------------------------

A végjáték

Anna idegei kezdik egyre jobban felmondani a szolgálatot, de ahelyett, hogy megülne a valagán, felutazik a városba, hogy ott várja meg, a férje végül belemegy-e a válásba, vagy mi lesz?! Közben a társaság egyre jobban kitagadja őt köreiből, nem beszélnek vele, nem látogatják, ha valahol mégis megjelenik, akkor meg porba döngölik. Vronszkij sem tudja ettől megóvni Annát, bármennyire is igyekszik. Anna végül annyira bekattan, hogy vonat elé veti magát és meghal.

...és tudjátok mi a legszebb? A történet nem itt ér véget. Hanem még 1-2 fejezetnyi részben látjuk, hogy az élet megy tovább Anna nélkül is. És azt hiszem, ez teszi igazán tragikussá és egyben nevetségessé Anna történetét. Sok hűhó semmiért.

Ami még tetszett a könyvben az Kitty jellemének alakulása, mert első körben azt gondoltam, ő csak egy kis buta liba, erre amikor Levin testvérét ápolni kell, aki egy prostituálttal él együtt, olyan szellemi és lelki nagyságról tesz tanubizonyságot, hogy le a kalappal.

A 2012-es film viszont eléggé kettős lett számomra. A színpadi megoldás, ahogy váltakoznak a jelenetek, az valami bravúros. A látvány gyönyörű. Viszont a történet olyan kapkodósra sikerült, hogyha nem olvastam volna előtte a könyvet, valószínűleg egy kukkot se értettem volna az egészből. Illetve a szereplők rengeteget gondolkodnak, méláznak a könyvben, amit filmen nagyon nehéz visszaadni. Ezt főleg a Levines zárójelenetben sajnáltam, mert az így a filmben igazából lezáratlan lett.

-----------------------------------------------

Részemről most egy ideig befejeztem a kötelező és ajánlott olvasmányok olvasását, mert az idei év projektje egy könyv megírása lesz :-) Kívánjatok szerencsét, remélhetőleg nem a fióknak fog íródni. De erről majd a maga idejében.

Gondolkodtam.

Tudom, nem kellett volna :-P

De mégis megtettem.

És hogy mire jutottam?

Amit az előző találkozóm kapcsán is írtam: igazából senkivel sem tartom a kapcsolatot. Bár úgy érzem, van nagyon sok, jó barátom, mégis ez a napi kapcsolattartás nekem nem pálya. Van, akivel még a szokásos protokoláris felköszöntéseket is 2-5 évente tartjuk...

És mégis... mégis valahol a perifériámon ott derengett egy név, egy alak, egy emlék, akivel tudom, többször is beszéltük, hogy üljünk össze, de aztán mégsem tettük. Az utolsó beszélgetésfoszlányunk is 2012. márciusában volt, mikor is próbáltunk összehozni egy talit, de én valamilyen rejtélyes oknál kifolyólag nem válaszoltam. 6 majdnem 7 évig.

De ne szaladjunk ennyire előre. Nézzük meg egy kicsit, mégis, ki ez az emberke :-) Tudni kell rólam, hogy 2 6osztályos gimibe is jártam, 3 évig Pápán tengettem mindennapjaim, aztán hazaevett a fene (meg az egészségügyi állapotom) Fehérvárra.

varkertfurdo.hu

 13 évesen kerültem el 100 km-nyire otthonról a pápai református gimibe, szóval belecsöppentem egy teljesen új közegbe, amit úgy hívnak, hogy középsuli és kollégium. Voltak jó és rossz tapasztalataim egyaránt, de ezeket már annyiszor átnyálaztam magamban, hogy nem kívánok vele többet foglalkozni, csak a történetünknek fontosabb részletekkel.

Nem tudom, mennyire volt ez hagyomány vagy bevett szokás, de a lánykoleszban a "szöcskék" (ezek volt a 7.es gólyák) választhattak maguknak a veterán koleszosok között anyukát, vagy az idősebbek bökhettek ki maguknak kicsiket, erre igazából már nem is emlékszem.
Az viszont tuti, hogy lett egy anyukám, Dóri, de vele mégsem lett annyira bensőséges a viszonyom, mint nem sokkal később Évivel :-)

Évi nálam 3 évvel idősebb, és abban a szerencsés (vagy szerencsétlen) helyzetben volt, hogy ők voltak a refiben a kísérleti nyulak, az első 6 osztályos gimisek, szóval ő már abszolút veterán volt, mire én odakerültem :-D Ami miatt még pluszban megszerettem Évit, hogy földim, őt is Fehérvárról ette fel a fene Pápára :-D

Szóval telt-múlt a 3 évem Pápán, amit utolsó ott töltött évemben megkoronázott egy kis kórházi kirucc, ami végleg eldöntöttem soromat, hogy hazajövök Fehérvárra, és itt próbálok majd meg érettségit szerezni (ami végügl sikerült :-P ). Így Évivel együtt hagytuk ott Pápa városát, ő elballagott hivatalosan is, én meg "csak" leléptem :-D
Aztán a maradék 3 évet letöltöttem Fehérváron, elballagtam én is, amire kérdés nélkül is tudtam, hogy Évinek ott kell lennie, mert nem vagyok hajlandó életem első, normális, csak rólam szóló ballagásán részt venni, csak ha ott van mindenki, aki fontos :-) Mindez történt 2007-ben.

Hivatalosan is érett lettem :-P

Aztán én elkerültem Szesztergomba, Évi Szegeden (is) tanult, a beszélgetések is mindjobban megritkultak. Bár a perifériámon ott volt az igény, hogy basszus, találkozni és beszélgetni kéne, de lustaság fél egészség, így erre nem is került sor nagyon nagyon nagyon sokáig. Egészen pontosan 11 és fél évig.

Az már egy kiskamasz gyerek :-P

Na de szóval: idén januárban megtettem a fogadalmam, hogy én márpedig bizony szakítok a lusta mindenségemmel, és igenis beszélni és találkozni fogok azokkal, akik megérdemlik. Legalább 5 emberrel. Na ebből összejött 3 :-D
Tudtam, hogy Évivel mindenképp szeretnék összeröffenni, de csak nem írtam rá egész évben, csak halogattam, de a végső löketet a könyvtár adta meg. Történt ugyanis, hogy bementem a cégemhez közeli könyvtárba beiratkozni, hogy ne kelljen mindig a belvárosba beverekedni magamat, és a beiratkozás örömére, azonnal ki is vettem az Anna Kareninát. (Tegnap befejeztem, a filmet is megnéztem, de írni valszeg majd csak jövőre tudok róla) A könyv elejében felfedeztem az olvasó jegyet, és mivel kíváncsi gyerök vagyok, így megnéztem. Na és kinek a neve szerepelt rajta? Na kié? Hát persze, hogy icsanyámé :-D

Úgyhogy azzal a lendülettel billentyűzetet ragadtam, elküldtem neki a corpus delictit, és azon nyomban össze is hoztunk egy találkozót december 14-re :-)

...és hogy mi volt a legszebb? 11 és fél év ide, 11 és fél év oda, ugyanúgy tudtunk beszélgetni, mintha csak tegnap ballagtam volna a gimiből.

És ez, valljuk be, szerintem nagy dolog :-)

*/me elmorzsol szemében egy kis könnycseppet*

Kész, vége, mindennek! :-) Elkészült, odaadtam. Akkor most következzék a folyamatábra:

Szóval vettem egy kis fadobozt azzal a nem titkolt aljas hátsó szándékkal, hogy én erre bizony festeni fogok valami szépet.

Fogtam magam, jól kimázoltam. Kívül-belül, ahogy illik.

Aztán indigóval rámásoltam a kiválasztott rózsa mintát, kívül belül, és elkezdtem ráfesteni az alapokat.

Aztán megkapta a további árnyalatokat, hogy szép legyen.

Végül ráragasztottam a kulcsot, belülre a cirádát, és tádámm: Doboz :-)

A jó hír az, hogy a projekt jelenleg 95%-os, már csak ragasztanom kell, és kész :-) Folyamatábrát és végeredményt majd akkor kaptok, ha az illető kézhez vette az ajándékát. De addig is megmutatom, micsoda kupit csináltam :-D

Eldöntöttem a héten, hogy ma haladok a sütős-főzős elhatározásommal, úgyhogy ma megfőztem a tárkonyos-almás csirke levest, amit nagyim receptkönyvében találtam. Tény, nem az ő receptje, csak az újságból lett kivágva, de mivel benne volt a szakácskönyvben, így ez is számít :-P

Ímhol a recept:

Ímhol az előkészületek:

Tapasztalatok:

- Már eleve kockázva tettem fel a csirkét, mert úgy voltam vele, a fene se fogja kihalászni, meg leszűrögetni, ahogy a recept írja. Szépen forrás után lehalásztam a habot, mint a húslevesről szokás, aztán csókolom
- Amit cseréltem: fehérliszt helyett rízsliszt ment bele, illetve a tejszín 2 dl és laktózmentes volt, illetve mivel nekem ez így nagyon light-os levesnek tűnt, így levesbetétnek tettem bele 1 zacskó rízst pluszban
- A receptet nagyjából követtem, a rántást kissé elqrtam, mert egyszerre tettem fel a vajat és a lisztet (mert okos vagyok... -_-) az 1 deci víz mellé még a tejszínből is tettem, hogy csomómentesre tudjam keverni. Végén, amikor az almát tettem bele, azzal még takarékon gyöngyöztettem 10 percig

Az eredmény:

Egy egészen finom kis nyári leves.

Konklúzió:

Egész finom kis leves lett, bár lehetett volna kicsit savanykásabb... de legközelebb valószínűleg rendes citrom levét teszem bele, nem az üvegeset. Illetve az alma a végén magába szívta kissé a sót, ezért nekem picit fura lett az íze, de összességében ízlett. Legközelebb viszont lehet kicserélem az almát répára. :-)

Kicsit kopott, de legalább egyre hosszabb :-)