Elkezdtem írni a könyvbeszámolót, ami kb. 80%-osan kész is volt, de meghülyült a blog.hu, és törölte. Én meg anyáztam. Igen sűrűn. Úgyhogy most kb. 2 hét csúszóval, de nekiesek a Nagy Gatsby-nek. Mert megérdemlem :-P De nézzük a jó oldalát, legalább újra át tudom/tudtam gondolni, mit is akarok leírni róla.

Vegyük kicsit górcső alá a címet: A nagy Gatsby. Ki ez az ürge? Létezik egyáltalán? És miért nagy? Egyáltalán tényleg nagy? Ehhez hasonló kérdések foglalkoztatják a könyv fő szereplőjét (tudom, hogy 1 szó, de ő fő szereplő és nem főszereplő) Nick Carrawayt is, az ő szemszögéből ismerjük meg az egész történetet.

Nicky gyerekről megtudjuk, hogy ő még az átlagosnál is átlagosabb, mégis valamilyen rejtélyes oknál kifolyólag akárki ismeri ezt a kölket, egyből megbízik benne, és rá bízza az összes titkát. Mert biztos olyan kis nyájas feje van, vagy a fene tudja... no mind1.

Nicky gyerek kitalálja nagy okosan, hogy neki a bankszakmában van jövője, amivel nem is lő annyira mellé, lévén a 20-as évek Amerikájában épp aranykorát éli a tőzsde. Ja igen, a nagy krach után vagyunk, a szesztilalom kellős közepén. :-) Virágzik a maffia is. Bár ez nincs kimondva, de azért akinek van szeme, az kiolvashatja a sorok közül.

Nicky fiú szép reményekkel érkezik meg New Yorkba, Long Island-re, hóna alatt egy rakat pénzügyes szakkönyvvel, hogy ő most bizony ide bedolgozza magát. Csórikám egy kis házat bérel a nagy és gazdag mókusok között, a közvetlen szomszédja pedig nem más, mint a címben is említett Gatsby. Akivel nem találkozik, csak látja a hétvégente szervezett fényűző partikat, amin ott van a város sava-borsa, mindenki, aki számít. Meg nincs meghívva. Csak odamegy. mert parti.

Megismerkedünk Daisy-vel na nem a partin, hanem egy családi látogatás ürügyén, mert ő nem más, mint Nicky fiú unokatestvére, mellesleg egy buta, szőke, idegesítő liba. Éli a kőgazdagok életét, férjével, aki úgy csalja keresztbe-hosszába az asszonyt, hogy öröm nézni. De efelett valahogy mindenki szemet húny. (Gyávaság) Megismerkedünk Daisy barátnőjével Jordan-nel, aki híres golfozónő, de karakterileg egy elkényeztett, szintén kőgazdag, unalmas és unott nőszemély. Nem is csoda, hogy nem lesz igazi románc közte és Nick között, mert ahhoz kellene némi életképesség. De neki nincs. Ahogy Nicknek sem.

Egyik nap meghívó érkezik Gatsby egyik partijára, amire Nick el is megy, lévén hajtja a kíváncsiság, hogy ki is ez a Gatsby, akit mindenki ismer, és majdhogynem istenít, de mégsem látja senki.

Ekkor már kb. a könyv harmadánál járunk, szóval az író nem kapkodta el, hogy megismerjük a címszereplőt :-) Szóval a partyn aztán elénk toppan a maga valójában Gatsby. Aki fiatal. Aki gazdag. Aki titokzatos. Akit mindenki ismer. És akit senki se ismer igazán...

Mert a pletyka örök. Senki se tudja, honnan jött, honnan van pénze, vagy ki is ő igazán. Csak élvezik a partikat (amire meg sincsenek hívva), a fényűzést, és ezen kívül semmi más nem számít.

Illetve Gatsbynek számít. Mert Nicket a bizalmába fogadja. Neki el meri mesélni, mi végre ez az egész cirkusz. Miért a vagyon. Az ok pedig nem más, mint Daisy. Az a liba. -_-

Történt ugyanis, hogy a háború alatt, az akkor még senki Gatsby és az akkor még csak szimplán gazdag Daisy összetalálkoznak és szerelembe esnek. A háború azonban elszakítja őket egymástól, s bár tartják a kapcsolatot, ez mégsem bizonyul elégnek. Gatsby tudja, hogy esélye sincs feleségül venni Daisyt, ha nem szerez vagyont, így ezt tűzi ki céljának, hogy vigye valamire. Gatsbyről nem érkezik több hír, közben ez a liba meg férjhez megy. Egy emberhez, akiről nem derül ki igazából, hogy szereti-e vagy csak a pénze a vonzerő, mindenestre azt már tudjuk, hogy ez a házasság ez mindennek nevezhető csak jónak nem.

Eltelik 5 év, Gatsby megvagyonosodik, vesz egy házat a tó túlpartján, pont szemközt ahol Daisy lakik (óhh micsoda véletlen kéremszépen...), és azért tartja a vigasságokat, hátha egyszer ez a libamári odatolja az arcát, és akkor egymásra találnak és happy end.

És itt jön képbe Nick. Mert Gatsby barátságának bizony ára és komolynak nevezhető hátsó szándéka van: mivel Nick és Daisy unokatestvérek, így meg tudja hívni magához a lányt (mármint Nick Daisyt), hogy Gatsby végre találkozhasson vele (mármint Daisyvel).

A találkozó nyélbeütődik, Daisy Gatsby karjaiba omlik, felelevenednek az évekkel korábban elfeledettnek tűnt románc szikrái, és Gatsby nyeregben érzi magát.

Mindenki boldog, de azért persze érlelődik a feszültség rendesen. Gatsby erőlteti Dasiyt, hogy rúgja fel eddigi életét, hagyja ott a családját (jah, elfelejtettem említeni, hogy már van egy gyerek is, akit Daisy nem tudom, hogy szeret-e. Szerintem nem. Csak úgy tesz, mert így várják el tőle... de ezt csak én olvastam bele lehet), és legyen vele, folytassák onnan, ahol a háború miatt abbahagyták. Van siker, pénz és csillogás, mi kell még?!

Daisy vonakodik. Gatsby türelmetlenkedik. Nick meg csak kapkodja a fejét, hogy wtf. Közben, csak hogy bonyolítsuk még a történetet, Gatsby és Daisy férje Tom is összeismerkednek, de a 2 kandúr ki nem állhatja egymást. Tom továbbra is csalárdkodik, de most, hogy a drága felesége is máshol keresi a boldogságot, érdekes módon ez már nem tetszik neki annyira. Tipikus "máséban a szálkát, magáéban a gerendát se" mentalitás.

Egyik ilyen közös bazsalygás alkalmával Gatsby már nem bírja tovább, hogy Daisy töketlenkedik, ezért igyekszik kész tények elé állítani Tomot. Daisy persze próbálja menteni a menthetőt, mondja, menjenek be a városba, mert jaj de milyen jó lesz, és mindenki hepi, és nem kell felnőtt módjára megbeszélni a dolgokat, elvarrni a szálakat stb. Mert minek azt...?

A városba menet érintik Tom szeretőjének otthonát is (a nő egy autószerelő felesége), ahol Tomot szembesítik azzal, hogy a szerető el fog költözni, így vége lesz az ő kis hancúr napjainak... na ezt Tom már képtelen elviselni idegileg.

A városban végleg kiborul a bili, mindenki veszekszik mindenkivel... illetve Nick nem veszekszik, csak szemléli az eseményeket, Daisy sirdogál, meg kezet tördel, nem foglal állást, Tom bizonygatja, hogy ő hű de milyen jó férj, még akkor is ha egy pöcshuszár és félrekúr, Gatsby meg köti az ebet karóhoz, hogy Daisy valljon színt, hogy sose szerette ezt az állatot, és őmiatta el fogja hagyni.

Mit csinál erre Daisy... na mit? Hát persze, hogy hisztirohamot kap és elhúz a vérbe, Gatsby meg utána.

Ez a rinyapina beül a volán mögé, tolja neki ezerrel, pedig nem is BMW van a valaga alatt, és mit ad Isten, hát nem elüti véletlenül Tom szeretőjét? Aki persze szépen belehal a balesetbe, ezek meg elhúznak a tett helyszínéről.

Időközben Tom és Nick is elindulnak hazafelé, belefutnak a balesetbe, Tom magába zuhan, de utolsó döfésként elhinti az információt a férjnek, hogy Gatsbyé az autó ami kioltotta a nő életét.

Innentől gyorsulnak az események: Gatsby azon van, hogy elvigye a balhét, mert még mindig nem fogja fel, hogy Daisy nem fog hozzá visszamenni, mert ahhoz vállalni kéne a felelősséget, és végre egyszer magától dönteni.

De közben Daisy és Tom a gyászban egymásra találnak, és felszívódnak, mert kőgazdagok és megtehetik. Erről persze Gatsby nem tud. Mit sem sejtve pancsol a medencében, ahol aztán eléri a gyászos vég:  A szerető férje megjelenik (érted, egy szolgáktól nyüzsgő házba csak úgy besétál pisztollyal a kezében... ) és megöli Gatsbyt. A medencében.

Nick persze bánkódik, próbálja menteni a menthetőt, értesít mindenkit, akit tőle telik, de mint az várható volt, Gatsby igazából csak egy lufi volt New York gazdagjai és befolyásos emberei között. Ameddig fel volt fújva és lebegett, mindenkinek tetszett, de amint kipukkadt, érdekes módon hirtelen senki sem mozdította érte a kisujját sem.

Így ért hát véget a nagy Gatsby.

Ez a történet több sebből is vérzik. Mármint nem úgy vérzik, hogy rossz lenne. Hanem rengeteg tragédia és mélydepresszió húzódik meg benne.

Ott van Nick: a senki, aki csak élni akarja a szürke hétköznapjait, de ezt inkább nevezném vegetálásnak, mint életnek. Semmi szenvedély, semmi hobbi, semmi. Az égadta világon semmi.

Ott van Daisy, akiről nem lehet eldönteni, hogy tényleg szerette-e Gatsbyt, vagy ő is csak egy kis kirakat baba, akinek elég, ha megvan a csillogás, a többi nem számít. De azért sajnálható, mert egy nyílt megcsalós házasságban élni elég kegyetlen lehet. De gyáva ő is mint mindenki körülötte. Nick gyáva, mert nem áll ki senkiért, talán egyedül Gatsbyért, de még arra se képes, hogy összehozzon egy kapcsolatot Jordannel.

Ott van Jordan, aki állítólag a jóbarátnő, de ő se tesz vagy mondd semmit, amivel segítené Daisyt, vagy leoltaná Tomot az életmódja miatt.

Ott van Tom, aki egy pöcsköszörű, csapodár f*szparaszt, aki egy férjes asszonnyal lép félre, de ezt a kapcsolatot se vállalja fel, se a magáét nem teszi helyre, hanem csak él bele a nagyvilágba, mert ő kőzadag, neki ez jár és megteheti.

És ott van Gatsby. Aki gyáva, mert nem vállalja fel a szegénységét, amikor az. Mert kapaszkodik a múltba, amit csak ő lát olyan szépnek, és képtelen megbírkózni a valósággal. Hogy Daisy már nem lesz az övé. Gyáva mert egy érdemtelen emberért képes lenne még a gyilkosságot is elvinni. Semmi nagyság nincs a jellemében. Persze lehet mondani, hogy de kijött a szegénységből. Jó, de milyen áron? Megszedte magát a maffia segítségével a szesztilalom alatt. Ez aztán tényleg dicső tett. Meg jaj mennyire szereti Daisyt. A lóf*szt! Gatsby csak az emlékbe szerelmes, nem a nőbe. A nőre teszik nagy ívben. Ezért se látja, miért nem alakulnak úgy a dolgok, ahogy ő azt a kis agyában elképzelte.

Ezért is végzi úgy, ahogy. Ahogy mindenki végezni fogja.

A filmet olvasás után ajánlom megnézni, mert helyretesz részleteket, de fordítva szerintem borzasztó nagy csalódás a könyv. Bár jól van megírva, de csapongó és több helyen számomra nem volt egyértelmű.

Részemről ennyi volt.