No hát akkor kedveseim az Úrban, vágjunk bele ennek a csodálatos műnek a taglalásába. Elemezni nem áll szándékomban, a spoiler elkerülhetetlen, szóval ki-ki a maga felelősségére olvassa tovább.
Ahhoz, hogy ezt a művet jobban megértsük, és értékelni tudjuk, vegyük figyelembe a kort, amelyben íródott. Az 1860-as években járunk, ’48 után (haaaahhh, micsoda matematikai bravúr!) de még bőven a kiegyezés előtt. Társadalmunk erőst megtépázott, lévén egy háború elég rendesen ki tudja egyelni az idegeket egyéb dolgokról nem is beszélve.
Ebben az időben születik meg az Ember tragédiája, amit drága Madách Imrénknek köszönhetünk, ami annyira újszerű, annyira sokrétű, hogy először nem is akarták kiadni. Arany János, aki eddigre már elég sok mindent letett az asztalra, nem is akarta elolvasni a művet, mert az első 1-2 szín után annyit mondott, ez csak egy Faust utánzat... azonban mikor később rászánta magát a végigolvasásra, egycsapásra megváltozott a véleménye. Ezzel Arany Jánosunk igazolta a mondást, miszerint sose ítélj meg egy könyvet a borítója alapján... és 1-2 fejezetből sem. :-P
Későbbiekben többen színpadra vitték a művet, ami bár érthető, azonban fel nem fogható, mivel ez a mű, igaz formáját tekintve színműhöz hasonló, de olyan terjedelmű, hogy 1000tuti100%, hogy NEM színpadra szánták... ezért is le a kalappal a színészek/rendezők és mindenki előtt, aki megpróbálkozott vele, több-kevesebb sikerrel.
Többször be is tiltották a darabot, de el nem feledtethették, úgyhogy megegyezhetünk, hogy igen szerves részét képezi a történelmünknek. :-)
Akkor következzék maga a mű.
Zichy Mihály: Az ember tragédiája
Az ember tragédiája
Már maga a cím is megér egy kisebb fejtegetést. Az ember tragédiája... alkalmazva drága Dr. Lovas Zoltán tanár úr szempontjait, nézzük meg, hogyha nem is ismerjük a művet, a cím mit sugall nekünk. Tragédia-> ergo nem fogod magad könnyesre röhögni rajta. Tény, van 1-2 elszólása Lucifernek, amin jóízűen felkaccantam, de nem ez a fő jellemzője a műnek. Tragédia. Valami olyan esemény vagy eseménysorozat, ami csakis negatívan végződhet. Azonban melynek következményeképp erkölcsi katarzisban részesül az olvasó/néző. (jaj de szépen megfogalmaztam) Vegyünk csak példát a mai életből. Ha valami ’tragédia’ történik, pl. egy autóbalesetben meghal valaki, akinek így árván maradnak a gyermekei, a hírről értesülők jó része átérzi a fájdalmat (akár tapasztalatból akár empátiából) és ezután cselekszik. Támogatja az árván maradt családot. Tehát így a tragédia végül mégis pozitív hatást fog kiváltani. Szenvedés és könnyek árán, igaz...
Az EMBER tragédiája: mint azt már korábban felvetettem, kérdés, hogy ez egy ember, vagyis Ádám (név jelentése: ember) tragédiája? Vagy az egész emberi fajé? Talán ebben a kontextusban lényegtelen, lévén ha más ember tragédiáját olvassuk, akkor abból nekünk tanulni és épülni kell. Már ha tudunk... mert örök a mondás: okos ember a más kárán tanul, a hülye a sajátjáén se...
A történet és a szereplők
Próbáltam az olvasás közben jegyzeteket készíteni, hogy amikor végre eljutok odáig, hogy leírjam a tapasztaltakat, legyen valami formája, de azt hiszem, ez csak egy kis mankó lesz, mert a gondolataim hajlamosak csapongani... ezért előljáróban elnézést kérek.
Aki esetleg odáig jut (vagy jutott), hogy megnézze az általam korábban már ajánlott Jankovics Marcell féle tragédiát, annak könnyebb lesz beazonosítani a különböző szereplőket, lévén a szinkronhangok segítségükre vannak... míg az olvasásnál ennyi hátránnyal indulunk. Ettől függetlenül szereplőink a következők: Isten, a Teremtő, a „jóságos” Atyaúristen; Lucifer, a Fényhozó, a józan ész és logika patrónusa, a kétkedés szikrája; Ádám, az első ember, Isten főalkotása mindemellett férfiember; és végezetül Éva, Isten kettes számú főalkotása, az Asszonyszemély, Ádám párja... mondjuk, hogy mennyire párja ténylegesen Ádámnak, azzal jócskán tudnék vitatkozni... de erről majd később. Aztán ezen felül vannak még epizódszereplők, akikkel utána soha az életben nem futunk össze még egyszer: angyalok kara, egyiptomi rabszolgák, görög plebs, római ribancok... stb.
A történet, bár színekre osztódik, érezhető bennük az önmagába futó körkörösség és egy spirális fejlődés... önmagába fut vissza, mert az előző szín végén taglalt eszme elbukik az adott szín végére, hogy új lépjen a helyére, ezzel ismétli magát a történelem. A spirális fejlődés pedig annak köszönhető, hogy mindig újabb és újabb aspektusait ismerjük meg az életnek és az adott jövőnek. Na de akkor... nézzük a színeket, és az adott szituációhoz társuló gondolataimat... már ha egyáltalán eszembe jutott róla bármi is.
Egyes szín:
Kép forrása: pixabay.com
A Mennyország/Univerzum... vagy valami olyasmi hely, a lényeg, hogy legyen jó sötét és jó hideg. Jelen vannak: Úristen, Lucifer és az angyalok. A Jóisten, mint aki jól végezte dolgát, hanyattdől a nagy semmiségben, és várja az elismerést a megkreált művéért, úgyismint a világért, és azon belül az emberért.. az angyalok jó szolgák módjára körbeajnározzák a Jóistent, egyedül Lucifer hümmög a sarokban.
Ha Isten tényleg olyan jóságos és/vagy bölcs lenne, mint ahogy azt elvárnánk tőle, normálisan megkérdezné Lucifert, hogy mégis mi a pikula baja van neki... erre mit csinál az Isten? Há’ lecseszi majdhogynem a lábáról, hogy mit képzel magáról ez a pejnahajder, hogy Lucifer őt nem hajlandó dícsérni... Megjegyzem: Isten teremtménye Lucifer is, szóval ez a kiakadás kb. olyan, mint aki saját kezűleg dugja a botot a bicikli küllői közé, és a botot/biciklit hibáztatja, miután akkorát taknyol, mint ide Lacháza.
Lucifer lényege a kétkedés, a logika, és az ellenkezés. Különben is mit dícsérjen egy olyan művön, amit Isten csak azért hozott létre, hogy az ember, engedelmes bábuk módjára az Ő dicsőségét szajkózzák... persze mindezt saját szabad akaratukból. Na ezt Lucifer jóóóóól a képébe vágja az Úrnak, továbbá részét követeli a teremtésből... na jó, itt azért már Lucifernél is elszaladt a ló és megnőtt az arca...
Mi a megoldás? Az Isten sértett büszkeségből és hisztiből a földre száműzi Lucifert... adva neki 2 fát, hogy nesze bameg, ebből gazdálkodj. Lucifernek persze van annyi esze, hogy elfogadja... ha már kapta, akkor megoldja okosba... ééééés ezzel el is indul a világ romlásbadöntése.
----------------------------------------
Kettes szín:
Illusztrátor: Jean Effel (Az ember teremtése)
Az Édennek kertje, Paradicsom, kinek mi tetszik. Ebben az igen idillikus helyen találkozhatunk, a fentebb már éles vita tárgyát képező teljes emberiséggel: Ádámmal és Évával. A helyszín gyönyörű, minden van itt, mi szem-szájnak ingere, Ádám, a férfi igen boldog és elégedett ebben a közegben... de nem úgy Éva... ó tejézusjóságosatyaúristen, Éva minden, csak nem pozitív karakter... egyetlen pozitív tulajdonsága nem villan fel az egész mű során... ez a szerencsétlen Ádám meg úgy oda van érte meg vissza, mint a veszett fene... jó, Ádám védelmében szólva, nincs is nagyon más lehetősége normális nő után nézni, így be kell érnünk Évával.
Az ember azt gondolná, hogy a férfiembert gyötrik a nagy kérdések, ő szeretne mindent tudni és érteni, azonban nem. Itt Éva az, aki állandóan firtatja, hogy jaj miért vannak pl. tiltott gyümölcsök? Ádám próbálja leszerelni Évát, hogy legyen boldog azzal, ami van, amit pedig egyértelmű tiltásba kapott, ne bolygassa. Nem lesz tőle se szebb, se jobb... Éva ezen megnyugszik, és folyik tovább a szerelmes ömlengés és a rózsaszín pátosz... ebbe a nyálas fröcsögésbe érkezik meg Lucifer, aki, hát mit ad Isten, pont a két tilalmas fát kapta lakhelyül... A logika földi helytartója egyelőre nem folyik bele a diskurzusba, csak magában gondolkodik: egyrészről irigyli ezt a gyermeki gondtalanságot, amit nem keserít meg a felesleges túlgondolkodás, másrészről pedig taszítja, mert ha nincs tudásvágy, ha nincs kíváncsiság, ha nincs ellenkezés, abból sosem lesz fejlődés.
Megismerkedése az emberekkel sem indul épp zökkenőmentesen, úgy rájuk hozz a frászt, mint annak a rendje s módja :-D
Ádám és Éva menekülőre fogja a dolgot, mert egy eddig számukra ismeretlen lénnyel találkoztak. Ez egy teljesen normális, emberi reakció. Sőt, a kor irodalmát ismerve ez TÉNYLEG egy normális reakció. Na mindegy...
Csak miután megbizonyosodtak annak értelmes voltáról, utána kezdenek vele trécselni.. na persze ehhez az is kell, hogy Lucifer úgy benyaljon csontig Évának, és körbeudvarolja, akinek hát perszeeeee hogy tetszik a dolog... illetve Ádámot is próbálja lekenyerezni és dícsérni, aki persze nem ül fel először ennek a mézesmázos beszédnek. Éva meg persze győzködi, hogy jaj, hát biztos nem lehet rossz, aki ilyen szépeket tud mondani róla... (-_-) No komment.
A további beszélgetés során Lucifer elhúzza a mézesmadzagot: egy kis fricskával megfűszerezett- nem vagytok különbek, mint az állatok- beetetés formájában- ha tudni vágytok, mint az Isten, itt a fa, egyetek belőle. És tádámm, ezzel megszületett az egyik főbűn: a hiúság. Há’ nem ám má’ állat legyek, ha lehetek Isten is, há’ he...
És ebben rejlik az ördög legnagyobb hatalma: szép dolgokat kínál, csak elfelejti közölni az árát, illetve az apróbetűs részt.
Már maga a bűnbeesés előtti párbeszéd is példaértékű, mint rázza le magáról Éva a felelősséget, mint ahogy a kacsa rázza le a seggéről a vizet: Miért büntetne meg minket az Isten, ha eszünk az általa tiltott fáról? Hiszen ő teremtett. Vagy úgy vagyunk megteremtve, hogy ne eshessünk bűnbe, vagy ha mégse fog meg a szalagkorlát, akkor meg biztos így van elrendelve. Azzal Éva csámcsogva beleharapott az almába... vagy körtébe... vagy görögdinnyébe... vagy akármibe, magával rántva Ádámot is, aki elsőkörben rohadtul nem akar részt venni ebben a buliban, ő csak sodródik az eseményekkel...
Isten kiakad persze, (jó isten módjára), és egy angyallal kipateroltatja az emberiséget a nagy büdös valóságba. Meg persze Lucifert is. Mert az a megoldás ám, ha már én elbactam a dolgokat, akkor végezze el más helyettem a piszkos munkát... gratulálok. (-_-) No komment.
-------------------------------------------
Hármas szín:
Illusztrátor: Jean Effel (Az ember teremtése)
A nagy büdös valóság, kis kalyiba, Ádám és Éva tesznek, vesznek tüsténkednek, próbálnak élni, és jobbá tenni a helyzetet, amibe kerültek. Lucifer meg ott sertepertél körülöttük.
Ebben a színben Ádám kérdőre vonja Lucifert, hogy bár mindentudást ígért, Ádám egyelőre lófaxot se tud, sőt, inkább egyre több kérdése van, és különben is csessze meg Lucifer, hogy ilyen helyzetbe hozta őket! Lucifer persze felteszi kezeit, mondván te döntöttél ember, én nem tartottam pisztolyt a fejedhez, hogy harapj bele a fába...
Lucifer persze próbál még arcoskodni, hogy ne félj Ádám, hatalommal bírok még a Föld szelleme felett, nem lesz itt semmi gebasz, de a Föld szelleme ezt máshogy gondolja, és jócskán megleckézteti az öntelt „földszelidítőket”.
A hopponmaradás után merülnek fel további kérdések Ádám részéről: mégis mi a jobb? Ösztönszinten maradni, és boldog tudatlanságban tengetni a mindennapokat, ahogy azt az Édenben tették, vagy pedig a tudás terhe, annak minden nyűgével és nyilával... de a fejlődés lehetőségével együtt? Illetve megkérdőjelezősik Isten mindenhatósága is: ha én küzdök meg az életben mindenért, amit elérek, arra lehetek-e én büszke? Hiszen én értem el azt, Isten segítsége nélkül.
Ádámot éppen ezért (is) foglalkoztatja a jövő, hogy mire fogja vinni az emberiség? Megérte-e az ösztönt elcserélni a tudásra? Évát meg az érdekli, hogy a jövőben is szép lesz-e... na itt már fogtam a fejem, hogy Éva nem lehet ennyire p*csa... ÉS DE! Lehet! Később ez még fokozódni fog... -_-
Lucifer pedig, puszta merő jószándéktól vezérelve (há’ hogyne) álmot bocsát erre a két szerencsesütire, hogy megmutassa nekik a jövő és az emberiség folyását.
--------------------------------------------------------
Négyes szín:
Kép forrása: pixabay.com
Egyiptom. A maga forró és homokkal teli valójában. Ádám a fáraó, Évát egyelőre még nem látjuk a színen. (hála az Istennek!) Szorgosan dolgozó rabszolgák jaját hozza-viszi a szél, Ádám meg úri nagy dolgában elmélkedik Lucifernek, hogy neki valami hiányzik... (jah, egy ventillátor a nagy melegbe...)
A nagy filozofálásba érkezik meg, illetve inkább verődik be egy rabszolga, akit a munkafelügyelők ütnek-vágnak, azonban berongyol mellé Éva is, aki annnnnyira de annnnyira szereti azt a szerencsétlen kis rabszolgát, hogy testével próbálja védeni az ütlegektől.
Ádám mindennek tanuja, és mit csinál? Na mit csinál?! Belezúg Évába... de most komolyan. Nekiáll ömlengeni Lucifernek arról, hogy jaj ez a nő, valahonnan ő ismeri régről, és ő mindaz, ami hiányzik neki... Éva meg mit csinál? Na mit csinál ez az agyhalott liba?! Otthagyja az időközben agyonvert rabszolgát, és beleül Ádám ölébe, hogy jaj de szeretlek... az olvasó meg csak kamillázik, hogy mivan?! Ádám, legyen eszed, ez a nő nem szeret, ez a romlásba fog dönteni, meg úgy ott hagy, ha jobb helye adódik, mint eb a szaharát... de nem! Ádám nem hallja meg az olvasói sikolyt, és örül nagyon, mint majom a farkának. A nagy örömködés közepette pedig felszabadítja az összes rabszolgát, mondván „milliók egy miatt” ne küzdjenek, legyen mindenki szabad és egyenlő... így csúszunk át a következő színbe.
--------------------------------------------------
Ötös szín:
Jankovics Marcell: Az ember tragédiája (görög szín)
Ókori Görögország és az hétszépséges demokrácia. Megvalósult Ádám eszméje, mindenki egyenlő. Kivéve a rabszolgák. :-D De azok most nincsenek a színen, szőnyeg alá van söpörve a mű szempontjából. Éva otthon, (jó asszony módjára) várja férjét, aki ebben az életben hadvezérkedésből tartja fenn a családot. Éppen hadjáraton van, odahaza a nép, az istenadta nép pártoskodik, zúgolódik, pletykálkodik, szóval él a demokárcáia adta csodás lehetőségekkel. Éva (jó asszony módjára) először védi a férje érdekeit, azonban utána „pártot vált”, ugyanúgy szapulja mint a többi, aztán megint védi, aztán megint szapulja...
Szegény Ádám meg épp alig ér haza a hadjáratból, ilyen hülyeségek várják. A nép először könyörög neki, hogy ne pusztítsa el őket (ami Ádámnak nem is állt szándékában, csak valami idióta kitalálta és a nép szájába adta), utána meg törvényt ülnek felette, és elítélik... Ádám meg csak, néz, mint béka a kocsonyában, és sodródik az eseményekkel.
Hiába minden jószándéka és tette, népé a hatalom, ha egy okos kitalál valamit, a nép birka módra követi... Éva meg velük tart. Hát mit ne mondjak, hihetetlenül jó párja Ádámnak, nem? Védi, szereti, tiszteli és küzd érte... meg a nagy büdös ló.... Ádám persze belátja, eszméje bukásra van ítélve, így tehet mindenki egy szívességet, ő megy és csak az élvezeteknek és egyéni örömöknek fog élni...
--------------------------------------------
Hatos szín:
Kép forrása: pixabay.com
...amire Róma a legalkalmasabb helyszín. Ádám és cimborái mindenféle ledér nőszemélyek társaságában élvezik a gladiátorjátékokat, közben a városban tombol a pestis és vidáman égetik el a keresztényeket. A szín maga annyira nem érdekes. Éva a szokásos liba, akit annyi érdekel, hogy szép-e, fiatal-e, jó-e, és hogy eleget tud-e tenni az ugratásoknak... és dögöljön meg mindenki a pestisben.
Ádám a túlzott élvezetektől is megcsömörlik, mikor is megjelenik a színen Péter apostol, akinek szavára Ádám a keresztényi erkölcsökben látja a világ rendjének helyreállását. Úgyhogy bukjon Róma, és mindenki beledögölhet a pestisbe. Kivéve a keresztények. Azok viszonylag csendben elégtek.
--------------------------------
Hetes szín:
Manasse Kódex
A kereszteshadjáratok dicső és a lovagi erények megkérdőjelezhetetlen korába érkezünk. Ádám és Lucifer épp térnek hazafelé valamelyik hadjáratból a sok közül, azonban (a görög színhez hasonlóan) a nép, az istenadta nép itt sem fogadja őket tárt karokkal. Hülye lenne a leigázóit jó szívvel fogadni, hiába a vakhit, aminek nevében megszületett ez az őrület.
Ádám összefut (majdhogynem szószerint) Évával, aki társnőjével együtt (aki kiszemelte magának Lucifert) segítséget kér a lovagoktól, hogy a zárdába épségben visszaérkezzenek. Ádám megint beleszeret ebbe a hülye libába, mert hogy milyen tiszta és erkölcsös és jó, Éva meg jaj nem szabad, hagyj békén, de én is szeretlek, de menj innét jaj... szóval a szokásos női hülyeség, amikor akarod is, meg nem is, beeteted is, meg nem is, történjen valami meg nem is... böaaahhh... -_-
Éva persze mindeközben a hitre meg a vallásra hivatkozik, aminek ő elköteleződött (vagyis inkább Éva apja kötelezte el a lányát, de hát mi mást is csinálhatna egy szerető apa...) megint lerázva ezzel magáról a felelősséget és döntésképességet, így Ádám újabb szerelmi csalódottságában felmerül az igény, hogy a vakhit felett győzedelmeskedjen a logika és tudomány. És lőn!
--------------------------------------------
Nyolcas szín:
Irány Prága, egyenesen Kepler, a nagy matematikus és csillagász otthona. A mestert épp otthon találjuk, miközben Luciferrel próbál(na) dolgozni, közben jönnek-mennek a népek, és horoszkopót rendelnek a mestertől. Ádám ezt a munkát utálja, mert nem tud a saját dolgaira koncentrálni, de valamiből élni kell, így hát elvállalja ezeket az alantas munkákat... a bejött pénzt pedig Éva úgy elveri, mint a sicc... de most komolyan, Ádám az összes színben siránkozik Éváért, a nőség és alapvető jóság megtestesítőjéért, de mire fel?!
Ádám is már kezdi kapisgálni, hogy itt valami nem kóser, de még menteni próbálja Évát, miszerint „a nő méregből és mézből van összeszűrve,/Mégis miért vonz? Mert a jó sajátja,/ míg bűne a koré, mely szülte őt”, de eddig a szent pillanatig Évának (legalábbis számomra) még mindig nem sikerült egyetlen olyan jó tulajdonságát megcsillantania, amiért egyet tudnék érteni Ádámmal. Jah, és mellesleg Éva itt csalja fűvel, fával, bokorral és minden egyéb botanikai teremtménnyel. Ami után majd persze a későbbiekben siránkozni fog, hogy jaj a férfiak mindig csak egyet akarnak, és ha a nő megadja akkor már semmibe vannak véve... (-_-)
Ebben a színben Ádám és Éva kapcsolata ilyen se veled-se nélküled. És ahelyett hogy szépen hagynák menni a másikat az útján, inkább kapaszkodnak egymásba és szenvednek szépen tovább. Mondjuk Kepler korában nem volt egyszerű a válás, de mennyi ilyen kapcsolattal találkozunk a jelen életben is,nem...?
Kepler pedig szépen csendben elbóbiskol...
---------------------------------------
Kilences szín:
Delacroix: A Szabadság vezeti népét
... és feleszmél a Nagy Francia Forradalom... ha nem is közepén, de azért döntő részénél, nem is kisebb személyiségként, mint Danton. Itt visszaköszön kissé az egyiptomi és görög színnek az eszmeisége, miszerint hulljanak a királyok, népé a hatalom! Az észszerű lelkesedés pedig hajtja a tömeget, mert értelmet lát a jelszavakban, amit Danton ad számukra.
...ÉS ekkor Éva megint színre lép, mint arisztokrata, kinek bátyját készülnek kivégezni, de ez a jó Danton Évába szeretve meg akarná őket menteni. Az ár annyi volna "csupán", hazudják azt, hogy elfogadják az új eszmét és mondjanak le előjogaikról. Szóval itt most Ádám buktatja meg önnön eszméjét, mert meg akarja menteni Évát, aki annak a közegnek a része, ami ellen Danton harcol. Itt a legpozitívabb szereplő számomra egyértelműen a márki, Éva testvére, aki inkább meghal, minthogy hazugság segítségével meneküljön meg. Éva pedig követi őt a halálba.
A szín érdekessége, hogy Éva 2 szerepben is megjelenik benne. Miután meghal az arisztokrata kisasszony, feltűnik a nép egy ... hogy is mondjam... "egyszerű" leánya, aki szimpatizál Danton eszméivel, és felajánlja magát neki. Ez az Éva annak a közegnek a gyermeke, amit Danton támogat, ő azonban mégis elutasítja. Ezzel is hozzájárulva bukásához, melyhez a másik demagóg által újrakalibrált tömegnek köszönhetően a nyaktiló egy csapásával ébreszti fel...
----------------------------------------
Tizes szín:
Kép forrása: pixabay.com
... Keplerként. Éva időközben megesett valamelyik kinti bokorban, és most sír a szája, Ádám pedig elhatározásra jut. Az összes könyvet és fóliánst felégeti, vesszen a tudás, jöjjön, aminek jönnie kell.
---------------------------------------
Tizenegyes szín:
Jankovics Marcell: Az ember tragédiája (londoni szín)
Madách korában, tehát kb. XIX. században járunk, helyszíne London. Ebben a színben, ha úgy vesszük, hiteles korrajzot kapunk a szellemiségről és társadalmi problémákról, amiben Madách élte életét. Londonban egy „látszatvilágba” csöppenünk, ahol úgy tűnik, minden rendben van, zajlik az élet, mindenki teszi a dolgát, nincs vakhit, nincs forradalom... azonban ha kicsit jobban belenézünk az eseményekbe, láthatjuk, hogy itt bizony mégsincs minden rendben. Például Éva (hát ki mááááás) szemszögéből nézve a történetet, ő csak kicicomázza magát, csak azért, hogy egy vagyonos emberrel hozza össze a szerencse. Ádám megint belezúg ebbe a hülye, üresfejű, semmilyen picsuszba, de munkásemberként Éva semmibe veszi, és visszautasítja. Lucifer közbenjárásával (aki szintén kérdőre vonja Ádámot, hogy hagyja már Évát a fenébe) Ádám ideig-óráig megszerzi Éva figyelmét, azonban az illúzió nem tart soká, és közel kerülnek egy esetleges lincseléshez.
Így Lucifer, hogy védje a valagát, felrángatja Ádámot a Tower tetejére, ahol is a következő dolognak lehetünk szemtanúi: a mellékszereplők kis bemutatkozással eltűnnek a sors kerekén, megöngyilkolódnak, végezetül Éva is leveti magát, persze a hengerbucska előtt még elsírja nagy bánatát.
Szerintem ez ihlethette meg később Arany Jánost is, hogy megírja a Hídavatás című versét, de erről nem szól semmilyen fáma... ezt csak én gondolom így. Mindenesetre a párhuzamok majdhogynem egyértelműek. :)
---------------------------------
Tizenkettes szín:
Jankovics Marcell: Az ember tragédiája (falanszter szín)
Ez a szín már csak azért is érdekes számomra, mert az előző 11-et az író majdhogynem minden gond nélkül megírhatta. Hiszen tanult történelmet, olvasott ember volt, a jelen helyzetről pedig egyszerűen lehet beszámolni... de a 12. szín... abban már van kihívás. Abban már a jövőt kell felvillantani, hogy miként alakulhat Ádám és az emberiség további sorsa...
Maga a világ szinte kihaltnak hat, nincsenek benne se színek, se egyéb élet. Az egész közepén foglal helyet a falanszter, ami egy hatalmasóriási 'U' alakú épület.
A falanszterbe érve láthatjuk, hogy nem túl rózsásan. A világ áttért az abszolút logika szolgálatába. Nincsenek művészetek, mert annak nincs gyakorlati haszna. Ellenben van tudomány. És egyenlőség. Pl. Állatokból csak azok vannak megtartva, ami hasznot hoz, a többiek pedig kiállítási tárgyai egy múzeumnak, hogy okuljanak belőle az eljövendő nemzedékek, és mementóul álljanak míg világ a világ... mert e tudósok tudják, hogy hamarosan elpusztul a föld és dolgoznak azon, hogyan tudnák ezt túlélni.
A már korábban megidézett Föld szelleme itt újfent beint az emberiségnek, hogy nincs hatalmuk fölötte.
Napi szinten a közösség összegyűlik, ahol kiosztják maguk között a dícséreteket, bár jelen esetben inkább a letolásoknak lehetünk tanúi. Pl. Michelangelo reinkarnációja egyszerű széklábak készítésére van kárhoztatva, amire ő díszt faragna. A dísz mivel nem hoz hasznot és prakikátlan, ezért le vele... de láthatjuk itt Luthert, mint kazánfűtőt (aki kissé piromán, és túl jól végzi a dolgát), vagy Platónt, mint marhapásztort (aki álmodozik, és filozofál, közben odavesznek a marhák)...
Itt a falanszterben megszűnt a párkapcsolat és család eszméje is. A gyerekeket egy idő után a közösség neveli fel, illetve egy „bölcsekből” álló testület dönti el, melyik gyereket mire nevelik később. Ez hangulatilag kb. Az emlékek őre című filmre emlékeztet, jó szívvel tudom ajánlani.
Éva és egy másik nő itt jelenik meg a színen,-Ádám persze a már megszokott pavlovi reflexnek köszönhetően ismét belezúg, mint vakló a gödörbe- mint két anya, akiktől most veszik el a gyermekeit. Éva kardoskodik azért, hogy ez ne történhessen meg, de hát ez a rendszer, ezt kell elfogadni. Ennyi.
A jól bevált szokás alapján, a tanács párt keres a két nőnek, Ádám egyből le is csap Évára. „Rajongó férfi és idegbeteg nő: korcs nemzedéket szül”. A falanszter logikussága értetlenül áll a szerelmesek előtt, akik a szerelmet mint az Édenkert egy utolsó sugarát őrzik. Legalábbis ezt állítják. Ismét forrósodik a helyzet, érlelődik a lincshangulat, így Lucifer megint kirángatja Ádámot ebből a színből is. Talán ebben az egy színben szimpatikus Éva... de ez még mindig nem teszi jóvá az előző 11-et. (-_-)
-------------------------------------
Tizenhármas szín:
Kép forrása: pixabay.com
A világűr. Ádám próbál elszakadni a Földtől, ha már ott boldog nem lehet, azonban a Föld szelleme ezt nem engedi neki. Ha élnie kell, ezt csak a Földön teheti meg. (Szóval szóljon már valaki legyen szíves Elon Musknak, mielőtt kiteszi a lábát a Marsra...) Így visszatérnek Luciferrel.
-----------------------------------
Tizennégyes szín:
Kép forrása: pixabay.com
A hó és fagy birodalma. A falanszter jelenetben felvázolt világvégét nem tudták a tudósok megállítani, az ember maradéka pedig elkorcsul és egymást öli az ételért. Az 'eszkimó', akivel találkoznak, már inkább állat mint ember, és istenségnek hiszi Ádámot és Lucifert. Ádámnak ott telik be végleg a hócipő, mikor az eszkimó szerű lény felajánlja Évát Ádámnak, Ádám pedig nem bírva elviselni a látványt, felébred a jövőlátó álomból.
---------------------------------------
Tizenötös szín:
Kép forrása: pixabay.com
Ádám előtámolyog a kalyibából, Éva még alszik. Ádám teljesen elgyötört a látott képektől, hiszen Lucifer valahogy (persze egészen véletlenül :-P) mindig a bukáshoz vitte őt, Az eszmék virágzását Ádám nem láthatta és tapasztalhatta meg. Így keserűségében az egyetlen megoldás felé fordul: ha megöli magát, nem lesz emberiség, nem fog bekövetkezni ez a sok borzalom, amit ő végigélt. Lucifer meg már dörzsöli a tenyerét, hogy háhá, mégiscsak sikerült elszabotálnia a Nagy Művet.
...ÉS ekkor jön Éva, hogy gyermeket vár.... Egyrészről számomra ez is tipikus rossz női berögződés, hogyha bármilyen rossz helyzet van, akkor szüljünk gyereket, mert az megoldja a helyzetet! Másrészről meg, mondja már meg nekem valaki: mégis mikor a lótúrókor tudtak ezek gyereket csinálni?! Álmában Ádám rágurult Évára, vagy mi?! Na mindegy...
Ádám rádöbben, akkor ő itt már semmit sem tehet, az emberiség jövője elindult. Ha tényleg tragédiaként szeretnénk befejezni ezt a történetet, Ádámnak végül öngyilkosnak kéne lennie. Miért? Mert Ádám áldozat. Minden jobbító szándéka ellenére elbukott, és így, hogy gyermeke születik, az emberiség sorsa megy tovább, így már tényleg semmilyen beleszólása nem maradt a történetbe. Hol van itt a szabad akarat? Sehol. Minden el van rendelve.
De aztán Ádám felülkerekedik a keserűségen, és csak annyit tehet, hogy túlél, és e tudás birtokában neveli gyerekét, alakítva ezzel a jövőt, amit talán így elkerülhetővé válik.... Lucifer meg nagyot koppan, mert nem tudta tönkretenni Isten művét, sőt! Mikor Ádámra és Évára törne, akik épp magukon kívül vannak a gyermekáldás híre hallatán, Isten közbelép és megbünteti Lucifert. Büntetésül látnia kell, hogy az emberi bukásból hogyan születik mindig új remény és eszme.
-------------------------------------------------------
2 dologra is érdemes felfigyelni és elgondolkodni az Ember tragédiájában.
Egy: Hol van Isten? Ha végigolvassuk az összes színt, a paradicsomi és a zárójelenetet leszámítva SEHOL nem szerepel Isten a látomásokban. Nem tudjuk azonosítani egyik mellékszereplővel sem, amíg Ádám, Éva és Lucifer egyértelműen felismerhetők. Miért? Vajon ez is Lucifer egyik trükkje, hogy Istentől távol tartsa az embert? Hogy megerősítse benne a tudatot, hogy csak önmagára számíthat?
Kettő: Éva szerepe az álmokban. Bár mindkettejükre álmot bocsátott Lucifer, mégis azt érezhetjük, mintha csak Ádámnak lenne szabad akarata, Éva pedig csak "mellékszereplője" az eseményeknek. Hiszen ő egyszer sem ismeri fel Ádámot a történelmi szereplőkben. Kicsit olyan érzést keltve ezzel, mintha Ádám és Éva sorsa nem volna közös, csak Ádám alakítója az eseményeknek, Éva meg... csak úgy van.
huhh...
Azt hiszem eléggé körüljártam a témát :-D
Mint azt a fent leírt hosszú irományom mutatja, erről a műről aztán lehet beszélni. Lehet beszélni az eszmékről, a karakterekről, az aktualitásokról... bármiről, ami felmerül bennünk a mű olvasása kapcsán vagy után.
Aztán hogy mi válik valóra Madách jövőképéből? Ez már igazán rajtunk múlik. Hiszen a szabadakaratunk még adott :-) Csak élni kell vele. Ha meg valamit elbaltázunk, akkor abból tanulni kell, és tovább menni. Még ha tudjuk is, hogy a bukás elkerülhetetlen...
„..mert mint mondottam ember: küzdj, és bízva bízzál!”
ui.: Azt ma tudtam meg, hála a Wikipédiának :-P hogy Éva mégsem véletlenül lett ennyire ellenszenves szereplő. „Az ember tragédiájában szereplő Éva megformálásában nagy szerepet játszott Madách felesége, Fráter Erzsébet, aki megcsalta őt börtönévei alatt. Házasságuk jól indult, azonban amikor Madách támogatta az 1848-as eseményeket, és börtönbe vetették, felesége fogadta régi udvarlóit. A szabadulás után elváltak, és a költő úgy érezte, csalódott a nőkben. Azt mondta, csak azért nem festette sötétebb színekkel Évát, mert a mű megírásakor eszébe jutott édesanyja.”
És azt hiszem, ez így sokmindent megmagyaráz :-)
ui2.: Ha olvasnál még hasonló témában, akkor jó szívvel tudom ajánlani Jean Effel: A világ teremtése sorozatát, Mark Twain: Ádám és Éva naplója című kis rövid szösszenetet, angolul tudóknak az Adventures of God netes képregény sorozatot, Lucifer fanoknak pedig Anatole France: Az angyalok lázadása című könyvét. :-)
Fénykép forrása: valhallaspirit.com
(gif forrása: giphy.com)
