Ma hazafelé az orvostól (t.i: épp most hordtam ki egy tüdőgyulladást lábon) elkapott az ihlet, hogyha végzek az idei fogadalomcsokrommal, akkor jövő évben milyen tervekkel fogom folytatni a blogot...

Na most akkor álljunk meg egy szóra!

Alig kezdődött el 2018 (de már elszaladt 2 hét, te atyaég... *pánik és sikoly*), igazából még egyik tervemet se vittem véghez a listámból, DEEEEE már a jövő évet tervezem?! Há' milyen dolog ez, kéremszépenalássan?!

Azt hiszem ez sokunk hibája, hogy nem a jelenben élünk és nem is a közeljövőben, és ez alatt ilyen kb. 1 hónapos előrelátást gondolok, hanem olyan távlati tervekben, gondolatokban, amik még a Holdban sincsenek! Illetve vannak, amiket megfoghatatlan dolgokhoz kötjük: majd ha rendbejövök, majd ha boldogabb leszek, majd ha sikerül lefogynom...stb.

NEM! Most mindenki álljon meg és gondolkodjon el azon, amit írni fogok. (Itten most világmegváltás következik...)

1: Az a legnagyobb baj, hogy azt hiszed, van időd. Talán a Dalai Láma őszentségétől származik ez az idézet, de ha mégsem ő mondta, akkor is hatalmas igazsága van. Pillanatról pillanatra változik az életünk, és percről percre közelebb kerülünk ahhoz a pillanathoz, mikor lelkünk leveszi magáról ezt a földi testet, és elillan a Fénybe, hogy összegezzen és újratervezzen... Meg tudja nekem bárki is mondani, mikor fog meghalni? Gyerünk, gyerünk, nem látom a kezeket! :-P
2: Éppen ezért, mert fingod sincs róla, mikor fogod bevégezni a jelen földi pályafutásodat, ezért nem szabad mindig csak a jövőben élni... akár megfogható, akár nem. Nem szabad arra várni, hogy jobb lesz! Vagy most emeled fel a segged a kanapéról és teszel azért, hogy jobb legyen (pl. felhívod apád/anyád/tesód/nagyid...stb. vagy bárkit, aki fontos neked, ezzel boldoggá téve) vagy szépen maradsz a valagadon és egy pillanatig sem foglak sajnálni, hogy jaaaaaj de milyen rossz most neked, és jaaaaaj de milyen jó lenne ha... -_- Sújtson téged lesújtó pillantásom.
3: Ne érts félre, nem baj a tervezés. Sőt! Az csak jó, ha vannak céljaid, terveid és motivációd. Az a baj, ha ezek pl. csak tervek/álmok maradnak. Vagy ha elveszel a részletekben. Vagy rögtön valami oltáribazióriásihatalmas nagy dolgot akartál elérni... azt is 5 percen belül -_- há' persze, hogy nem fog így sikeredeni kiscsillag. Aztán meg "tátod itt a mafla pofádat", hogy neked semmi se sikerül, minek is csinálj bármit is?

Hát azért nagyokos, hogy változás legyen!!! Fogyni szeretnél? Jó! Nem fog menni 5 percen belül. De még 1 hét is kevés lesz hozzá. Nem változtatod meg az étrended és még mindig 10 cukorral iszod a kávét? Nincs helye hisztinek! Az a nagy mozgás, hogy elsétálsz a hűtőig és vissza? Gratulálok, igazán büszke lehetsz magadra... *ironikus taps*
De meg tudtad állni, hogy az ebéd utáni nasit megvedd és megedd? Gratulálok! Ez már valami! Ugyanis a legnagyobb győzelem, amikor nemet tudunk mondani a régi, rossz szokásokra, amikről tudjuk és tisztában vagyunk, hogy károsak. Ez egy nagyon nagy lépés! Ha minden nap csak 1 lépést is teszel, akkor már eljutsz valahova :-)

Akkor mégis hogyan érdemes tervezni? Szerintem:

I: Tervezd meg a nagy célt, amit el szeretnél érni. pl: Júniusig fogok veszíteni a súlyomból. Jó az időkorlát, mert ezzel lehet tervezni, de ne adj meg súlyt, mert az csak stresszelni fog, hogy pl. eltervezed, hogy leadsz 10 kg-t, de májusig még mindig csak 3-at tudtál ledolgozni. De azt a 3-at ledolgoztad!!! És innen még mindig mehetsz tovább! Érted? :-)

II: Mondd ki hangosan a tervet! Ami csak gondolatban születik meg, azt nem mindig követik tettek. Azzal, hogy hangosan kimondod, megszületik egy varázsige, ami elszáll az Univerzumhoz. Onnantól könnyebben indulnak be a kerekek :-)

III: Készíts ütemtervet. Jó ha szabályos időközönként ellenőrzöd magad. De azt se 5 percenként! Ebben az esetben pl. elég ha 2 hetente állsz mérlegre és méred magad a szabócentivel. Ha elsőre többet mutat, mint a kezdőérték, ne kámpicsorodj el... júniusig még van idő, tudsz dolgozni a terven :-)

IV: Vizsgáld meg és írd fel, hogy jelenleg mit csinálsz pontosan. Pl. Miket eszel. Mikor. Mennyit. Ebből fogod látni, hogy mi az, amin változtatnod kell. Ha tudatosan figyelsz arra, amit csinálsz, nem csak úgy "megtörténik veled", azzal is 1 lépést tettél előre :-) (hm... vajon hova tűnt el az a 2 tábla csoki, amit reggel vettem? Csak tán nem megettem ebéd helyett...?)

V: Ne félj segítséget kérni! Ha úgy érzed nem boldogulsz, vagy nem kapsz elég támogatást, akkor ne félj keresni olyan embereket, akik támogatnak és segítenek. Biztosan létezik még legalább 1 ember, aki ugyanazt szeretné elérni, mint te.

VI: Dokumentáld az eredményeket :-) Az agynak sokkal több idő kell, amíg átáll a változásokra és nem is mindig hiszi el őket. Pl. nekem anno nagyon sokat segített, hogy láttam a 96 kg-os fősulis fotóimat és össze tudtam hasonlítani, amikor lefogytam 79-re. A tükörben ugyanúgy kövérnek láttam magam, de a fotóknak elhittem, hogy igenis, változtam! Nem is akármennyit! :-) Majd kíváncsi leszek, hogy mennyi különbség lesz a januári és a decemberi képeim között :-) Illetve, hogy a terveim is szépen alakulni fognak.

Ezért is indítottam ezt a blogot :-) Én itt dokumentálok.

És majd decemberben, amikor összegzem az évemet, majd akkor megosztom veletek, hogy mi lesz a terv és a téma 2019-ben. Nem szaladok előre.

Addig is élem a 2018-at. Mert MOST vagyunk a MOSTban! :-) Aki nem hiszi, nézze meg az Űrgolyhókat :-D
https://www.youtube.com/watch?v=C7HT8UyaBoU