Egy pöttyet megkésve, de nem elfeledve, fogadjátok sok szeretettel az utolsó kötelező és ajánlott olvasmányos írományomat Anna Karenináról.

Megvallom, voltak fenntartásaim a művel kapcs, lévén az orosz irodalmat nagyon nem sikerült a szívembe zárni, viszont ez a könyv határozottan tetszett. Úgy általában. Azért itt is voltak jelenetek, amikor ki tudtam volna tépni mind a szereplő mint a saját hajamat. Meg az íróét is. Bár a képek tanusága szerint ezt más már megtette helyettem :-P

 Aki szereti a romantikus olvasmányokat, mint pl. a Büszkeség és balítéletet és társait, akkor annak valószínűleg ez a könyv is tetszeni fog, aki viszont nincs odáig a több száz oldalon keresztül elhúzódó szerelmi féltékenykedésért, az "így szeretlek-úgy szeretlek, nem mondom el mit érzek, de te tedd meg az első lépést" attitűdért és felesleges drámázásokért, az inkább hanyagolja ennek a könyvnek az elolvasását.

Az alaptörténet maga egyszerű, mint a faék, és az elemzők szerint 3 szálon fut a cselekmény, szerintem meg csak 2-őn. Először is van Anna, aki férjes asszony, azonban egymásba szeretnek egy fiatal katonatiszttel Vronszkij gróffal. Aztán a második szál, amit végigkövethetünk az Levin és Kitty szerelmének alakulása. Ami egy picit megbolondítja ezt a szálat, hogy Kitty szerelmes volt Vronszkijba (bár szerette Levint is), és az elvileg kilátásba helyezett lánykérést húzta keresztül Anna azzal, hogy megjelent egy bálon és magába bolondította Vronszkijt. Levin tényleges házassági ajánlata pedig vissza lett utasítva.
A 3. szál szerintem elhanyagolható, annyi szerepe volt/van csupán, hogy elindítsa a történetet, illetve egy kicsit előre vetítse Annáék bonyodalmát. Szóval a 3. szál Anna bátyjának Sztyivának és feleségének Dollynak a "drámájával" indít, miszerint Sztyiva megcsalta Dollyt a nevelőnőjükkel. Sztyiva azonnal riadóztatja Annát, hogy térítse észre Dollyt, aki annyira ki van, mint a liba, és el akarja őt hagyni, de ne tegye, hiszen szereti, ez csak egy kis botlás volt stb. stb. stb.

Anna jó testvér módjára kibékíti a házasokat, és menne haza, mint aki jól végezte dolgát, de ha már kicsit kiszabadult az otthoni kötöttségek alól, akkor még egy bál erejéig marad. Itt ismerkedik meg Vronszkij gróffal és kezdődnek a bonyodalmak. Na de nézzük szereplőnként, mi is történt.

----------------------------------------------------------------------

Anna

Keira Knightly mint Anna a 2012-es filmadaptációban

 Szóval van Annánk, aki házas asszony, Alekszej Alekszandrovics Karenin felesége, és van egy fiúk Szerjozsa. Maga a házasság szerencsére probléma-, de sajnos szerelemmentes is. Éppen ezért Anna az összes benne lévő szeretetet inkább fia felé fordítja, ő a mindene. Anna a tökéletes nő, anya, feleség mintaképe, mindenki szereti, aki csak ismeri, ezért is remél tőle segítséget bátyja Sztyiva is, aki mint már említettük korábban, bizony félrekacsintott. Anna siet is testvére segítségére, a vonat úton pedig (hahh, minő véletlen) együtt utazik a kedves Vronszkij mamával, aki szintén megkedveli Annát. Az állomáson, ahol mindketten leszállnak össze is futnak grófunkkal, aki érezhetően azonnal beleszeret Annába.

Anna helyreállítja a családi békét Dollyéknál, hivatkozva a szerelemre, amit ez a 2 lükepék érez egymás iránt (állítólag), összebarátkozik Kittyvel is (aki Dolly húga, csak hogy bonyolítsuk még egy kicsit a történetet), aki nagyon várja már az első igazi bálját, remélve, hogy Vronszkij megkéri a kezét. De erről majd később. A bálon Vronszkij egyértelművé teszi Anna és Kitty számára is, hogy Annát szereti (egész este együtt táncolnak) így Kitty megutálja Annát és Vronszkijt is.

Anna próbálja menteni a menthetőt, azonnal hazautazik, de Vronszkij megy utána mint a kiskutya, Anna pedig ilyen heves udvarlásnak nem tud ellenállni, így annak ellenére, hogy eszével tudja, ebből a kapcsolatból jó dolog nem származhat (megbélyegzettség, férje megalázása, Szerjozsával mi fog történni stb.) fejest ugrik a kapcsolatba, és várja a jó szerencsét, mint a bányászok. De az nem jön.

Telik-múlik az idő, viszont a nagy coming out csak egy lóverseny alkalmával történik meg, ahol Vronszkij balesetet szenved, Anna pedig elárulja aggodalmával az amúgy is nyílvánvalót. A versenyről hazaúton fakad ki férjének, hogy nem őt nem szereti, és Vronszkijtól már gyermeket is vár, csináljon amit akar. Ebből a helyzetből nem lehet sehogyse jól kijönni, így végül egy se veled-se nélküled kapcsolat lesz közte és férje között. Válásról szó sem lehet, legalábbis a Karenin nagyon ódzkodik az egésztől.
Anna akkor lenne a legboldogabb saját bevallása szerint, ha ad1: Szerjozsa vele lehetne, a férje pedig megbocsátana Vronszkijnak vagy ad2: Anna meghalna. Ami majdnem sikerül is neki, miközben világra hozza ő és Vronszkij kislányát, de hát a fene egye meg, felgyógyul és keresztülhúzza a mártíromságos terveit. Ezután Anna és Vronszkij összebútoroznak, és élik világukat, ami lehetne akár boldog is, csak Anna drámázik még mindig. Meg állandóan féltékenykedik Vronszkijra, aki bár nagyon szereti Annát, egyre nehezebben viseli ezeket a jogtalan és oktalan kirohanásokat.

Szóval csúszunk bele szépen a végkifejletbe.

--------------------------------------------------

Vronszkij

Aaron Taylor-Johnson Vronszkij grófként a 2012-es filmadaptációban

Alekszej Vronszkij egy fiatal kis nyikhaj, vígkedélyű katonatisztecske, aki az én olvasatomban anyuci pénzéből éli világát, 0 felelősséggel a világ iránt, könnyelműen a pillanatnyi élvezeket keresve.

Történik mindez addig, amíg be nem toppan életébe a nagy és mindent elsöprő szerelem Anna személyében. Először a vasútállomáson látja meg a titokzatos és gyönyörű asszonyt, miközben ő édesanyjáért érkezett ki az állomásra. Itt azonban csúnya baleset történik, egy munkást maga alá sodor a vonat, és belehal. Vronszkij valamilyen sugallat hatására pénzt ad a munkás főnökének, hogy jutassa el a halott családjának. Valahogy ennek a kis epizódnak nagyon "el akarom kápráztatni Annát" szaga van, de hát ez van, ezt köll szeretni.

A bálon csak Annával táncol, Kittyt letojja nagy ívben, valószínűleg ő is csak a kis hódítások listáját bővíti, valószínűleg nem is vette volna őt feleségül, de ez már nem fog sosem kiderülni.

Hosszas kitartó udvarlás után úgy érzi, ő a legboldogabb ember az egész világon, már csak Anna férjétől kéne valahogy megszabadulni, hogy teljes legyen a boldogságuk, azonban a férj nem adja be a derekát a válásra, se párbajra nem hívja ki Vronszkijt, aki ezért (is) rettentően lenézi Karenint.

Ami még rögösíti boldogságuk útját az maga a kedves Vronszkij mama, aki (érthető okokból) nagyon rossz szemmel nézi ezt a bűnös kapcsolatot, és azon doglzik bősz erőkkel, hogy fiát megnősítse. Anna persze ezen is féltékenységi rohamokat kap állandóan, hiába bizonygatja Vronszkij, hogy csak őt szereti és senki mást.

A szülésnél, melybe Anna majdnem belehal ő is jelen van, de nem tud semmi mást tenni, csak sírni mint a rossz gyerek. Anna férjét kéri, hogy béküljenek ki, amit Karenin meg is tesz. De mivel Anna nem hal bele végül a gyermekágyi lázba, így szabad utat kapnak, hogy elhagyhatják a házat, tegyenek kedvük szerint, de Karenin nem válik és nem adja oda Szerjozsát.

Úghogy Vronszkij próbálja Annát boldoggá tenni, elutaznak Olaszországba, illetve Vronszkij birtokára is, amit el kezdenek rendbe tenni, de Anna egyre rosszabb állapotba kerül, nehezen viseli a kiközösítettséget, hogy se ő nem járhat társaságba, se hozzá nem jönnek, hogy végül rászokik a morfiumra is. Vronszkij pedig tehetetlen.

---------------------------------------------------

Karenin, Kitty és Levin

Jude Law, Alicia Vikander és Domhnall Gleeson a 2012-es filmadaptációban

 A megcsalt férjről Kareninről nem tudunk meg annyira sokat, de annyi bizonyos, hogy nem rossz ember. Ellenben semmilyen. Mármint törvénytisztelő, hívő ember, akinek a legfontosabb hogy minden rendben legyen körülötte mind önmaga megelégedésére, mind a köz megelégedésére. Hűséges asszony, jól nevelt gyerek, példás élet. Mert ennek így kell lennie. Mert ez csak így van. Magától. Nem kell érte semmit tenni. Hiszen felnőtt emberek vagyunk, és tudjuk, hogy ha így helyes, akkor így kell lenni.

Ezért is éri derült égből zongoralábként Karenint Anna hűtlenkedése, amit elsőkörben azért ő sem akar elhinni, és menti a menthetőt, de mikor a lóverseny után Anna végre kimondja, hogy mi a helyzet, na onnantól Karenin nem tud mit kezdeni magával. Véleménye szerint Anna rossz útra tévedt, de ha hoz pár szabályt, akkor majd magától vissza fog térni minden a rendes kerékvégésba. De valahogy ez nem így működik, ő meg csak áll, mint f*sz a lakodalomban, hogy most akkor mi legyen?

Válni nem akar, merthogy akkor ő mint férj szégyenben marad, meg sok a felesleges bürokratikus hercehurca, párbajozni meg szintén nem akar, mert ha ő meghal, akkor a felesége minden szívbaj nélkül hozzámegy a szeretőhöz és akkor megint ő marad alul. Így inkább marad ebben a se veled se nélküled helyzetben, mert majd lesz valahogy. Anna meg majd biztosan észre fog térni. Jah, és ne láthassa a gyerekét, mert mint megcsaló fél lemondott erről a kiváltságáról.

Anna szülésekor azonban változik benne valami. Megbocsát Vronszkijnak, a kis zabigyereküket sem üldözi el, sőt a nevén maradhat, ezzel adva neki jogi védelmet, de menjenek el. Ő nem válik. Anna meg eszi a kefét ebben a szituációban.

----

Levin (számomra az egyik legszimpibb karakter, már amikor nem hülye) egy fiatal nemesember, akinek minden vágya az, hogy családot alapítson és mintagazdaságot vezethessen. Fülig szerelmes Kittybe, aki szintén szereti őt, de ez a kis szerencsesüti annyira berezel az érzelmeitől, hogy inkább eltűnik a vidéki birtokára egy időre, Kitty meg közben beleszeret Vronszkij grófba.

Így amikor Levin visszatér, hogy megkérje Kitty kezét, szegény csaj azt se tudja, melyik kezébe harapjon, így Levint visszautasítja, Vronszkijjal meg koppan egyet.

Levin a kikosarazás után visszatér a kis vidéki birtokára, ahol próbálja magát és a gazdaságot összeszedni. Ezek a részek kifejezetten tetszettek, mert Levin az a gazda próbál lenni, aki nem birtokol, hanem együtt dolgozik az embereivel, amivel persze eléggé megrökönyíti a parasztjait. Illetve érdekes volt azokat a részeket is olvasni, amikor arról elmélkedik vagy beszélget, hogyan lehetne jobbá tenni a gazdaságot, mit lehet átvenni Európából, hogyan állnak a parasztok a munkához, és jó pár alakommal már érintjük a kommunizmus szellemiségét is. Ami azért is volt érdekes számomra, mert a regény 1873-77 között íródott, Lenin bácsi pedig csak 1870-ben látta meg a napvilágot... :-)

Kitty belebetegedett a szerelmi bánatba, így őt nagyon sokáig kúrálják külföldön, teljesen lemond Vronszkijról, közben titkon epekedik, hátha Levin még szereti, de ebben sem mer igazán hinni. Aztán az idő múlásával a szerelmesek szépen összetalálkoznak, összegabalyodnak, és végül összeházasodnak :-) Úgyhogy az ő történetük az az a happy end, amiért nagyon szurkoltam :-) Bár Levinnek itt is vannak hülye kirohanásai, mert nem bízik eléggé magában illletve Kitty szerelmében, de azért végül ő is lecsillapodik.

-------------------------------------------

A végjáték

Anna idegei kezdik egyre jobban felmondani a szolgálatot, de ahelyett, hogy megülne a valagán, felutazik a városba, hogy ott várja meg, a férje végül belemegy-e a válásba, vagy mi lesz?! Közben a társaság egyre jobban kitagadja őt köreiből, nem beszélnek vele, nem látogatják, ha valahol mégis megjelenik, akkor meg porba döngölik. Vronszkij sem tudja ettől megóvni Annát, bármennyire is igyekszik. Anna végül annyira bekattan, hogy vonat elé veti magát és meghal.

...és tudjátok mi a legszebb? A történet nem itt ér véget. Hanem még 1-2 fejezetnyi részben látjuk, hogy az élet megy tovább Anna nélkül is. És azt hiszem, ez teszi igazán tragikussá és egyben nevetségessé Anna történetét. Sok hűhó semmiért.

Ami még tetszett a könyvben az Kitty jellemének alakulása, mert első körben azt gondoltam, ő csak egy kis buta liba, erre amikor Levin testvérét ápolni kell, aki egy prostituálttal él együtt, olyan szellemi és lelki nagyságról tesz tanubizonyságot, hogy le a kalappal.

A 2012-es film viszont eléggé kettős lett számomra. A színpadi megoldás, ahogy váltakoznak a jelenetek, az valami bravúros. A látvány gyönyörű. Viszont a történet olyan kapkodósra sikerült, hogyha nem olvastam volna előtte a könyvet, valószínűleg egy kukkot se értettem volna az egészből. Illetve a szereplők rengeteget gondolkodnak, méláznak a könyvben, amit filmen nagyon nehéz visszaadni. Ezt főleg a Levines zárójelenetben sajnáltam, mert az így a filmben igazából lezáratlan lett.

-----------------------------------------------

Részemről most egy ideig befejeztem a kötelező és ajánlott olvasmányok olvasását, mert az idei év projektje egy könyv megírása lesz :-) Kívánjatok szerencsét, remélhetőleg nem a fióknak fog íródni. De erről majd a maga idejében.