Jóapámat idézve: "na ez is megvan, mégsincs este!"

Aki jobban belemélyed ebbe a darabba, és nekiáll boncolgatni, mint azt én is próbáltam az Ember tragédiájával, annak biztosan sokat fog jelenteni ez a dráma, ami (számomra érthetetlen okból) vígjátékként van aposztrofálva... jah, az ember majd könnyesre röhögi magát a szerencsétlenkedésen és a szenvedéseken amit ez a mű megmutat.

Mielőtt teljesen lehúznám a sárga földig, azért említsük meg azt, hogy Csehov ezzel a drámájával megteremtett egy új műfajt, a "cselekmény nélküli, a "drámaiatlan drámát", a "semmi" drámai törvényeit, a lírával és iróniával kevert tragédiát." (wikipedia) Úgyhogy emeljük kalapunkat Csehov előtt, aki mert valami újat is alkotni, mert attól, hogy nekem nem tetszik, attól még igenis nagy teljesítmény letenni valami újdonságot az irodalmi asztalra. Nem könnyű, már ha csak azt az örök érvényű idézetet vesszük alapul, hogy "Vannak a szótárak, a többi könyv már csak remix."

Röviden a történet Szorin birtokán játszódik, ahol megismerkedünk Arkagyinával, (Szorin lánytestvére, mellesleg befutott öregedő színésznő), Trepljovval, aki Arkagyina fia (kezdő író), Nyina Mihajlovnával, aki szeretne színésznő lenni, Trigorinnal, aki befutott és híres író, emelett Arkagyina szeretőféléje (ezért Trepljov nem igazán csipázza őt), plusz még a nevezett cselédek, orvos, intéző, stb...
Trepljov egy saját, új, formabontó darabját szeretné bemutatni családjának, illetve néhány vendégnek, melynek Nyina az egyetlen főszereplője. (Azt mondtam már hogy Trepljov szereti Nyinát?) Ezen a drága anyj' úgy meg van sértődve, mint annak a rendje s módja...

...ÉS itt álljunk meg egy szóra! Arkagyina számomra egy rettentően ellenszenves nőszemély. Na nem annyira, mint Éva volt, mert Arkagyinának legalább van agya, de amit itt művel és ahogy viselkedik ez a némber, azon eláll az agyam. Mi az, hogy meg vagyok sértődve a SAJÁT gyerekemre, akire ÁLLÍTÓLAG büszke vagyok, és ÁLLÍTÓLAG szeretem, csak azért, mert NEM NEKEM adja a darabjában a főszerepet, hanem egy fiatal kezdőnek, akit mellesleg szeret...? Na itt Arkagyina mint anya egy az egyben megbukott a szememben. Ő nem anyja ennek a szerencsétlen Trepljovnak, hanem csak egy nő, aki szülte őt, de igazából nem szereti, nem törődik vele... kb. mintha csak egy kiskedvenc volna ez a srác, akit elég csak kedvesgetve abajgatni, de több törődést nem igényel.
Úgyhogy ez a nőszemély a bemutatott darab közben végig dumál meg becsmérel, és tettetett csodálkozással veszi tudomásul, amikor a fia lefújja a darabot, és elviharzik sértettségében...

Aztán bonyolódik a történet, hogy Nyina belehabarodik Trigorinba az íróba, az intéző lánya Trepljovot szereti, de ő végül feladja, és hozzámegy a tanítóhoz, aki őt szereti, Trepljov lelő egy sirályt, bizonyítván az ő végtelen szerelmét, és közli Nyinával, hogy ugyanígy fog végezni önmagával is.... (..."a romantika bimbózni kezd a szavannán...")
Amire persze kísérletet is tesz, de szerencsére nem hal bele. Anyja ápolgatásba kezd, ami végül egy ordenáré nagy vitatkozásba torkollik.
Arkagyina persze kicsivel később tudomást szerez Trigorin és Nyina bimbózó szerelméről, eljátssza a hősszerelmes asszonyt, és elhúzzák az arcukat Szorin birtokáról. Nyina pedig elszökik, hogy színésznő lehessen, és összeszűri a levet az íróval.

A darab utolsó felvonása 2 évvel későbbre teszi a történteket, ugyanígy Szorin birtokán vagyunk, aki betegeskedik, Trepljov pedig kezdi építgetni írói pályályáját, több írása jelent már meg eddigre, de ő üresnek érzi magát Nyina nélkül. Kiderül, hogy az író szépen ejtette a kisasszonyt, akiből színésznő sem lett végül, csak ripacskodik a színpadon.
Amikor Nyina hazalátogat előadja a hattyú halálát Trepljovnak, hogy jaj, ő a sirály, és nekik elválnak útjaik, mert ő még mindig él-hal Trigorinért, ezzel eltűnik a színről.

Trepljov befejezi az öngyilkosságot, és vége a darabnak. Függöny le... ugye milyen qrva jót nevettünk?!

Ettől jobban én nem vagyok hajlandó boncolgatni ezt a darabot. Elégedjetek meg ennyivel.
Kép forrása: https://markmalyon.com/category/bilateral-quadriceps-tendon-rupture/

Most szerencsére egy darabig nem kerülök az orosz irodalom közelébe, legközelebb egy sokkal kellemesebb könyvvel térek vissza, mégpedig nem mással, mint Mikszáth bácsi Szent Péter esernyőjével. :-)