Szóval van ez a Jónás gyerök. Na jó, nem gyerök. Pacák. Szóval van ez a pacák, akiről nem tudunk az égadta világon semmit. A történet in medias res veszi kezdetét, midőn az Úr, az a jóságos Atyaúristen megszólítja ezt az embört, és mondá neki: Na fiam, szedjed magad összefelé aztán tűzzé' gyorsan Ninivébe, mert elkanászodott ott a nép, az Istenadta nép, és neked kell őket szép szóval meggyőznöd, hogy ugyan ne kanászodjanak má' tovább, mert ha nem, akkor odacsapok, de hirtelen!

Indul a bakterház

Na itt jön részemről az első kérdés: ha Isten olyan fenemód mindenható, mi a tökömnek kell neki egy próféta, amikor semmibe se kerül neki egy 10 csapást összehozni? Meg megváltoztatni az emberek hozzáállását? Szabad akarat, egy nagy lótúrót :-P

Jónás szerintem már ismeri annyira a dörgést, hogy tudja, ez a prófétáskodás nem épp egy jövedelmező tevékenység, ellenben bármikor jól meglincselhetik érte az emberfiát, meg különben is hagyja őt mindenki békében, utálja Ninivét, mindenki tehet neki egy szívességet.
Szóval Jónás fogja magát, és elindul hajóval Tarsis felé, erre a már fent említett Jóságos olyan vihart kavar, mint ide Lacháza. Innen is látszik, hogy mindenható, de valamiért nagyon kipécézte magának ezt a Jónást.
A matrózok közben istenkednek, próbálják menteni a menthetőt, Jónás meg csak tengeribetegeskedik, aztán letámolyog a hajóba, hogy akkor ő most alszik. A kapitány persze kérdőre vonja, hogy ki fia borja és mi az, hogy nem imádkozik, csak tán nem miatta van ez az egész?! Jónás kénytelen kelletlen bevallja, hogy van valamennyi köze az időjárás ilyetén hirtelen megváltozásához, és annyit kér, hogy akkor tegyék ki valami szigeten, és most már tényleg mindenki (még az a Jóságos is) hagyja őt lógva, mert már rohadtul elege van az egészből. A kapitány meg a legénység erre megfogják és jól belevágják a vízbe, Jónást meg bekapja egy Isten által távvezérelt cethal.

(De most komolyan, ezért kell az Istennek próféta?! Ez így annyira önellentmondásos, mint állat. Mondjuk véleményem szerint az egész Biblia az, de hát nem tisztem, hogy bíráljam ezt a művet és a benne leírtakat.)

Aztán következik a 3 éjjel 3 nap tartó kéjutazás, mikoris szegény cet se tud nyugton lenni Jónás miatt, és Jónás sem tud zöldágra vergődni. Szidja a körülményeket, aztán végülis beadja a derekát, hogy jó, egye fene, elmegy Ninivébe, aztán lesz ami lesz. Erre a cet szó szerint kihányja Jónást a partra.
Jónás azonmód cethányásosan elgyalogol a 3 napra fekvő Ninivébe, és ott nekiáll szórni az Igét, hogy Ninive bizony megdöglend vala 40 napnak múltán, ha nem tér észre. Persze a népek nem vették komolyan ezt a büdös csavargót, aki 3 napig prédikált nekik, hogy itt a vég!

Aztán Jónás mint aki jól végezte dolgát, kiment a szomszédos sivatagba, böjtölt és várta az Armageddont, mert bizony ez a bűnös város nem jó egyébre, csak gyújtósnak. Letelt a 40 nap, és láss csodát! Ninive él és virul. Há' persze, hogy Jónás bepipult rendesen és nekiállt szidni az Istent, hogy legyen kedves és csessze már meg, hát ezért szívott 3 nap a halgyomorban, 3 nap prédikálásban és 40 nap éhezésben?! Há' történjen már az, amit megígért, mert így segget csinált a szájából!
Ahogy így dühöngött magában és magából kikelve, egy tök kezdett el növekedni a feje fölött, aminek a levele legalább egy kis árnyékot adott, Jónás pedig befogta a kereplőjét. A Jóistenke pedig nem elégedett meg a leckéztetéssel, úgyhogy odaküldött egy távvezérelt kukacot, ami elrágta a tököt, elszáradtak a levelei, ráadásképp megint megbuherálta az időjárást, de most kivételesen dögmeleg lett és fújt a szél.
Jónás már nagyon döglődött, és már végső elkeseredésében mondta az Úrnak, hogy most már tényleg megdögleszthetné őt is, ha már egyszer nem állta az ígéretét, miszerint Ninive pusztulni fog.
A Jóistennek persze volt erre is kész válasza: mit képzel magáról Jónás, hogy itten számonkér, hogy kiakad a tökön, amiért semmit nem kellett fáradnia, Ninivét meg hagyná megförmedni. Istennek kedves Ninive, mert azért páran megtértek ám Jónás hatására, és Isten sajnálná epluszítatni ezt a sok lelket, akit ismer és szeret, és különben is Ninive majd megförmed, meg lesznek majd új Ninivék, meg új Jónások is...
Jónás végül kussban marad, mert ezzel az érveléssel még ő sem tud mit kezdeni, és jobbnak látja, ha befogja az arcát, mielőtt az a Jóságos kaporszakállú megint meg találná szívatni őt.

Ez egy nagyon szép történet volna arra, hogyan kell felülemelkedni az Egónkon, mert azt meg kell hagyni, Jónásnak van rendesen. Viszont őt is meg lehet érteni vastagon, hogy nem akart belemenni ebbe az egész történetbe, mert sejtette, ő ennek csak elszenvedője és nem nyertese lesz. Tény, akkor nincs fejlődés, ha nem teszünk semmit sem az égadta világon, csak a tökünket vakarásszuk. Viszont. A sok szenvedés után azért kijárna valami jutalomféle. Ha más nem a megnyugvás. Vagy valami igazságszolgáltatás. De legalább egy normális tájékoztatás, mi miért történik! És lehetőleg olyantól, akitől lehet tanulni. Mert ebben a történetben Isten minden, csak nem jóságos és igazságos. Úgy viselkedik mint egy durcás kölyök, aki bármit megtehet következmények nélkül, de van benne egy úri lustaság, hogy megtegye. Inkább mást csicskáztat.

Szóval a történetnek több olvasata is lehet, ki éppen mit ért meg belőle. Én most perpill Jónás pártján állok. Tény, vegyen vissza az egóból, de akkor is jogos a kiakadás.

Aztán a többin lehet vitatkozni :-)