Na, hát elérkeztünk végre ide is, hogy befejezzem a Szent Péter esernyőjét... amit már kb. 2 hete befejeztem, de eddig gondolkodtam rajta, hogy mi a fenét írjak róla, mert az a gond ezzel a kis regénnyel, hogy 1 szóban össze tudom foglalni: CUKI. Ennél meg azért többet szeretnék írni róla, hamár arról a borzadály Sirályról is sikerült... -_-

A kép a Szent Péter esernyője című 1958-as film logója: https://www.youtube.com/watch?v=OWfdtoPE4iw (Ajánlom jó szívvel)

A történet 2 szálon indul el, amit összeköt ez a csudálatos, piros színű, szebb napokat is látott, rozzant esernyő. Ismerve Kálmán bácsink stílusát, ez is kedélyesen, ízesen van elmesélve, mégis akinek van rá szeme, megérzi a benne húzódó tragédiákat is. Ezekről majd később, de folyamatosan :-).
Először is megismerkedünk az első szállal, mikor is eljutunk Glogovára, a parókiára Bélyi János tiszeteles úrhoz, aki épp hogy átveszi itt a papságot, de már azzal kell szembesülnie, hogy a falusiak tojnak a fejére, és boldoguljon, ahogy tud. Milyen szép is a közösség ereje...
Ebbe csöppen bele a 2-3 éves Veronka, a pap kishúga, akit úgy hoztak el Halápról, mert a testvérek édesanyja el talált halálozni... ennek a hírnek a közlése valami zseniálisan bravúros és egyszerre troll húzás volt az öreg Kálmánunktól... a szituáció kb. ilyen volt:

Kép forrása: nemkutya.com

Szóval János atya megtudja, hogy most már se anyja, se apja (mondjuk az eddig se volt), kapott egy húgocskát, mindezt úgy, hogy ő is lehet, hogy éhen fog veszni... na mit csinál ilyenkor egy jó pap? Na mit csinál? Hááááááát persze, hogy elhúz a templomba imádkozni, közben az alvó gyereket meg kint hagyja az udvaron egy kosárban. Jó, egy liba is volt vele... de azért na. Látszik, hogy nem sűrűn volt dolga kölökkel.
Imádkozás közben kitör a vihar, mire drága papunk észbe kap, visszaszáll a földre, hogy te jó Isten (pardon! Te jó Marinéni), a gyerek meg elázik, megfázik, megmurdel! Egyből a legrosszabb forgatókönyv fut le ennek a szerencsesütinek a fejében. (Jó, oké, alírom, abban a korban, ez talán érthető is, mert nem volt olyan orvosi ellátás, mint most... de azért na! Egy kicsit több optimizmust atyuskám, ha szabad kérnem!) Szóval rohan vissza a parókiára, mintha kergetnék, erre mit lát? Hogy a hugica feje fölött ott piroslik egy esernyő, megvédve őt a már előbb felvázolt apokalipszistől. (Umbrella corporation at its best!)
Az eső elálltával papunk nyomozásba kezd, ugyan ki volt már ilyen édes-kedves, hogy kölcsönadja az ernyőjét abban a cudar időben? A faluban persze nem lesz gazdája, azonban ahogy szájról szájra terjed az eset, úgy születik meg Szent Péter legendája, ha már járt nálunk a földön, akkor miért ne jöhetne még egyszer? Sajnos a tisztelendő atya helyzetetét nem könnyíti meg, hogy az esernyő nem akarja befejezni a csodatételeket, pl. halottat támaszt fel. Igaz, csak tetszhalottat, de ez a pórnép szemszögéből igazán édesmindegy.
Úgyhogy beindul a búcsújárás, a kegyhellyé alakítás meg minden egyéb macera, ami csak egy szent ereklyét megillet. Így végülis papunk és Veronka megússza az éhenhalást.

Na de honnan került oda az esernyő? Kálmán bácsi ekkor húzza elő a kabátzsebéből a másik szálat, elindítva a történetüket ágytól-asztaltól-Ádámtól-Évától. Azonban ez kis kronológia szükséges, hogy megértsük, miért történtek a dolgok úgy, ahogy. Itt ismerkedünk meg a történet legszerencsétlenebb karakterével, nevezett Gregorics Pállal, akit egyszerűen csak meg tudnék ölelgetni, hogy érezze, szeretik. Mert ez a szegény öreg az egész életét arra tette fel, hogy elfogadják, hogy szeressék, de ez nem sikerült neki. Próbált elismerést szerezni, pl. azzal, hogy a '48-as szabadságharcban kémkedett, mégpedig annak a piros esernyőnek a segítségével, amivel már a történet elején megismerkedhettünk. Gregoricsunk megvagyonosodott, de nősülni nem sikerült szegénynek, az állandó közutálat és -megvetés miatt... így lett végül egy kis zabigyereke a házvezetőjétől, Annától.
Ám ez a kapcsolat sem felhőtlen... mert titkolni kell. Itt szólal meg bennem a logikus én, hogy banyek. Gyereket csinálni tudok, feleségül venni az anyját meg nem?! Pedig ez pont belefért volna korszellembe, és tádámm! A gyerek törvényessé válik, és nem jutunk el oda, ahova... és akkor nem lenne regény sem. Így inkább abbahagyom a kötekedést. Anna marad hűséges házvezető, a Gyurigyerek meg zabigyerek.
Telik-múlik az idő, Gregoricsunk sem lesz fiatalabb, így gondolkodni kell azon, vajon hogyan tolhat ki a pénzéhes, kapzsi testvérekkel (akik miatt alakult úgy az élete úgy, ahogy), és Gyurinak se essen bántódása. Megszületik a terv: gyorsan el kell adni minden ingóságot és ingatlant titokban, a pénzt bankszámlára tenni, a csekket pedig olyan helyre rejteni, amit csak Gyuri és/vagy Anna találhat meg. Közben pedig nagyon feltűnően venni kell egy kis birtokot, és egy üstöt tele mindenfélével befalaztatni.
Mert időközben beütött a krach! Gyuri messzeföldön ügyvédnek tanul, így nincs a rokonok szeme előtt. Viszont így Gregorics Pali is csak suttyomban láthatja... akit viszont odahaza elkap a rosszullét. Tudja, hogy ebből már nem jöhet ki győztesen, látni akarja a fiát, hogy rábízhassa a titkot, ami gazdaggá teheti, a rokonokat meg megpukkasztja. Azonban hála a jó édes Annának, a fiú nem értesül róla, hogy az apja (a könyvben apabácsinak hívja, ami szerintem egy ritkacuki dolog) haldoklik, így a titok a sírba száll. A Gregorics brancs szétveri a házat, telket mindent (mert ők a végrendeletben nem szerepelnek, illetve csak nagyon keveset kapnak), az egyéb apró ingóságokat mint pl. az esernyőt is elárverezik, Gyurit pedig Sztolarik ügyvéd veszi gyámságba, (Gregorics Pali országos cimborája), így a kölökből később neves ügyvéd nevelődik. Az esernyőnek pedig lába kél.

Hirtelen ugrunk pár évet az időben, Veronka is felnőtt, Gyuri is felnőtt. De még nem kapcsolódnak össze a szálak. Csak a kedves olvasó tudja, hogy ezek itten ketten biztosan össze fognak gabalyodni. De ahhoz előbb el kell indulni. :-) Gyurigyerek az évek során a hagyatéka és a sok pénz ígéretének a megszálottja lesz. Apró lépésenként jut el a felismerésig, hogy a bankutalványt nem más, mint a már oly sokat emlegetett piros esernyő nyele rejti. Ami már a fene tudja, hogy hová kallódott az idők során... de nem is Mikszáth lenne, ha apró véletlenek sorozatával vezetné az egyik főszereplőt a végkifejlet felé. Kiderül, hogy az esernyőt egy Müncz Jónás nevű öreg, nagyszakállú zsidó vette meg, így megvan a következő nyom, amin el lehet indulni.
Ez a jelenet nem szerepel a filmben, bár nem is lehetett volna megjeleníteni, de annyira cuki (bocsánat, de nem tudok rá más szót használni), hogy muszáj leírni.
Nem tudom, hogy ez régen is így volt-e, de mindenesetre a regényben így van, hogy egy adott település presztizsét nagyban növelte, ha zsidók éltek az adott településen, mert az azt mutatta, hogy ott van jó kereskedelmi élet, tehát érdemes ott élni. Na, hát Bábaszék településnek nem volt zsidója, így felkérték (értitek, felkérték!) Müncz Jónásnét, hogy költözzön hozzájuk a településre, mert ott jó dolga lesz :-D Így került a Müncz família Besztercebányáról Bábaszékre. Emelve ezzel a hely nívóját :-D
Na de... Müncz Jónás egy bolygózsidó volt... egyik nap fogta magát és eltűnt esernyőstül, és Glogován látták utoljára (na, megvan a Szent Péterünk). Ennyivel tudta segíteni Gyurit az öreg Münczné.
Gyuri indultában egy fülbevalóra akad az út porában, amit lead a helyi városházán, ami kié? Na kiéééé??? IGEN! Bélyi Veronikáé, a glogovai pap húgáé, akinél az esernyő van! Úgyhogy innen kapcsolódik össze a két történetszál.

Beszélgetések, társalgások és miegyebek révén kiderül az esernyő holléte, Gyuri meg már majd megőrül bele, hogy csak karnyújtásnyira van a mesés örökségtől... azonban hogy a fenébe fog hozzájutni? Az esernyő azóta hivatalosan is szent ereklye, csak a papon ill. Veronkán keresztül lehet hozzájutni. Na itt meg kell jegyezzem, hogy Gyuri mennyire hülye (de ez kell a történethez, különben agyon lenne csapva az egész), hogy nem beszél őszintén Veronkával, hanem vagyonféltésből (itt van a Gregorcs vér-e!) inkább azon spekulál, hogyan vehetné el a lányt, így jutva az esernyőhöz ill. a jogos örökséghez. Azt azért lehet érezni a történetből, hogy tetszenek egymásnak :-) "Csak az a pénz... csak azt tudnám feledni"
Másnap megindulnak Glogovára, azonban útközben (háhhhh, minő véletlen!) kitörik a szekér tengelye, így vágni kell újat. Gyuri uccuneki, elszalad az út melletti kis erdőbe, ahol hogy-hogy nem (véletlen!) a glogovai papot menti meg szorult helyzetéből, és népmesei fordulattal szerzi meg Veronka kezét :-D A lányzó persze igent mond... de váááárjuk csak ki a végét, mert azért lesz itt még 1-2 megtekerés :-D
Hazaérve Glogovára már készülnek az esküvőre, (zárójelben megjegyzem ez a lánykérést követő 1-2 nap) mikoris beállít Sztolarik ügyvéd, Gyuri gyámapja, aki elbeszélget a fiúval, hogy jól gondolja meg ezt a nősülés dolgot, mert ebből inkább felsülés lesz. Mert tegyük azt hozzá, Gyuri még nem látta az esernyőt, illetve felmerül a kérdés, ha nem volna a vagyon ígérete, akkor is elvenné-e a lányt? Gyuri húzódozik, szabódik, hogy tetszik neki a lány, de valószínűleg akkor nem venné el, ha nem volna ez a hercehurca. Veronka (véletlen!) kihallgatja ezt a beszélgetést, és elkeseredésében elszalad, hogy vízbe ölje magát... erről persze senki se tud!
Eközben Gyuri és Sztolarik uram végre megnézhetik a szóban forgó esernyőt, aminek már nem a régi fanyele van, hanem egy tömör ezüst. Na Gyuriban itt már kezd megállni az ütő, ami akkor áll meg végleg, mikor kiderül, hogy a fanyelet elégették... hogy szentelt szén legyen belőle szemmelverés kezelésére :-D ( ó ti drága babonás falusi népek, ti)
Ekkor már feltűnt többeknek, hogy Veronka nincs meg... édes világ, vetett ágy, most ugyan mi lesz? Na de most, hogy az örökség szó szerint a füstbe szállt, Gyurka rájön, hogy ő azért szereti ezt a kis fruskát, és esernyő ide, esernyő oda, félti és feleségül akarja venni. Úgyhogy hirtelen ötlettől vezérelve félreveretik a harangokat, amire Veronka hazafut és tiszta vizet öntenek a pohárba Gyurival.
Itt a mese vége, fussatok el véle :-)

---------------------------------------------------------------------

A következőkben Beszterce ostromáról fogok nektek beszámolni, de utána egy darabig hagyom a kötelezőket, mert már jojózik tőlük az agyam.
Illetve ha sikerül, amit terveztem, akkor lesz rácalmási almavirág fesztivál beszámoló is. Vagy így vagy úgy. :-)