Be kell valljam férfiasan-őszintén, hogy én ebből a könyvből most csak annyit olvastam el, amennyi anno a mi giminkben kötelező volt, vagyis az első részt. Belekezdtem a 2. részbe is, de a 3. fejezet után nyeltem egy nagyot és letettem, hogy jó... ez a rész bizony továbbra is elolvasatlan marad.

Nem tudom pontosan megfogalmazni, miért nem tudtam tovább olvasni, de azért megpróbálom összeszedni pár gondolatban:
- a stílusa nem bonyolult, olvasmányos, mégis valamiért dagályosnak és üresnek éreztem a szöveget
- olvasás közben elkapott valami enyhe rosszullét, de nem olyan, mint a Jadvigánál vagy az Esti Kornélnál, mert ott maga a karakter/szitu volt gyomorforgató, itt meg szó sem volt ilyesmiről. Egyszerűen nem bírtam
- unalmas volt és érdektelen

Na de térjünk vissza arra, amit sikerült elolvasnom. Megküzdöttem vele egy kicsit, mert nem tudtam eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem. Ugyanis egyszerre volt unalmas és érdekes. Unalmas volt, mert nem igazán tudtam benne megfogni a történetet, csapongott ide-oda a helyszínek, személyek, időpontok között 1 fejezeten belül is, viszont érdekes meg azért volt, mert éreztem benne a személyességet, illetve arról a korról adott egy olyan képet-képecskét, amit egyik törikönyvben sem fogunk megtalálni. Mert a történelmet bár a "nagyok" írják, a közemberek élik meg. Ami emlékeztetett arra az egyszerű, ámde nemes tényre, hogy mi vagyunk az UTOLSÓ generáció, akik még személyesen tudjuk megkérdezni a nagyszüleinket arról, mi történt az 1. és 2. világháborúban, esetleg 56-ban. És ezeket a történeteket nem volna szabad veszendőbe hagyni! (1 hanganyagom már van nagyimmal, de készülök a további kifaggatásokra :-))

Szóval adott Sanyika, a nép egyszerű, félig-meddig nemes ősökkel rendelkező sarja, aki éli mindennapjait. A könyv formáját/stílusát tekintve napló, valamennyire kronologikus sorrendben meséli el az eseményeket, bár elsősorban inkább témakörök szerint. Van egy része a lakókörnyezetnek, jut egy rész a családnak, aztán a barátoknak és iskolának, végül a rész az első pesti iskolás év és "kamaszos" lázadással zárul. Ja, és azzal, hogy megölték a trónörököst. Csak úgy mellékesen. :-P

Ha én dolgoznám fel ezt a könyvet, biztosan úgy oldanám meg, hogy csoportokat szerveznék a diákokból, és nem az egész könyvet adnám fel nekik olvasásra, hanem részeket, amit megadott szempontok alapján lehetne elemezni és bemutatni a többieknek.

De mivel nem vagyok tanár, ez így egyelőre nem fog megvalósulni.

(vállvonogatás)

Erről ennyit.

Előkészületben az Anna Karenina, valószínűleg idén még ez fog beleférni, meg még talán 1 könyv, de ne szaladjunk ennyire előre. :-)