No hát kedves testvéreim és olvasóim az Úrban, következzék a kötelező olvasmányok egyik újabb gyöngyszeme, kapaszkodjatok meg jól a nadrágszáratokban, mert olyat mesélek minnyá nektek, mint a csuda! Nagy tapsot kérek Pongrácz Istvánnak, az első magyar Cosplay-esnek és a LARP megalapítójának!
...érzek némi zavart az Erőben, így mielőtt nekiesek a történetnek, tegyük tisztába a Cosplay és a LARP fogalmát. Ehhez pedig jócskán vissza kell ugranunk az időben és térben, de azért próbáljatok meg követni :-)
Egyszer volt, hol nem lesz, élt a világon az ősember. Élte kis mindennapjait, gyűjtögetett, mamutra vadászott ezzel is lefektetve a paleo étkezés alapjait, továbbá próbálta elkerülni, hogy megevődjön a t-rex vagy a kardfogú tigris által. Amikor éppen nem ezen tevékenyséigeit végezte, akkor nagy valószínűséggel mindenféle 'varázs' szertartásokon vett részt, ahol a közösség szellemi vezetője (most az egyszerűség kedvéért nevezzük sámánnak) pl. állatbőrbe bújva- mintegy magára véve az állat tulajdonságait-, próbálta megnyerni a szellemeket, hogy segítség a vadászatot... stb. Szóval azzal, hogy magára vette az elejtett állat bőrét, ő maga is eggyé vált vele.
Nemhiába örök a mondás, hogy ruha teszi az embert. Amióta létezik az ember, a közösség, a társadalmak, leginkább az öltözködés alapján lehetett behatárolni, ki milyen réteghez/mesterséghez/néphez tartozik. Így ha valaki meg akarta téveszteni a másikat, így 'jelmezt' öltött, és ezáltal felvette annak a jelmeznek a szerepét. A középkorban farsangkor hagyomány volt (már amennyire emlékszem régi tanulmányaimból, ámha hülyeségeket írnék, szórjatok hamut tévelyedett fejemre) hogy 1 napra a szegény és gazdag réteg szerepei felcserélődtek, pl. a szolga parancsolhatott urának...stb.
De a jelmez nem csak a szórakozás eszköze. Szolgálhatta az ijesztést, pl. a télkergetésnél. Minél ijesztőbb a hacuka, annál gyorsabban talarodik el a rossz idő és jön el a tavasz. Szolgálhatta a védelmet is, mint pl. esküvőnél a koszorúslányok vagy a menyasszonyi fátyol. Amíg a koszorúslányok szerepe az volt, hogy szép ruhájukkal megtévesszék a rossz szellemeket, hogy azok ne ismerjék fel, ki a menyasszony, addig a fátyol szintén védelmezte a menyasszonyt egészen addig, amíg a szerencsés (vagy szerencsétlen) férj a hitvesi csók előtt fel nem libbenti, ezzel is szimbolizálva, hogy a nőszemély immár az ő védelme alatt áll.
...és persze a színházat se felejtsük el, mint az alakoskodás legszebb példáját. Hiszen ahány jelmez, annyi szerep, annyi jellem... Nemhiába, hogy vannak pl. karakter színészek, és vannak, akik bármilyen szerepben hitelesek tudnak lenni. És persze vannak a pojácák és ripacsok, akik azt hiszik, hogy tudnak színészkedni, de attól olyan messze vannak, mint ide Lacháza.
Aztán az idők során a jelmezek, álarcok kezdték elveszíteni a többletjelentésüket, megmaradva a szórakoztatás eszközeinek, ld: halloween vagy farsang.
Annak, akinek nem elég ez a 2 időszak a beöltözésre, annak pedig ott van a Cosplay :-D a „costume play” kifejezés rövidített formája, az előadóművészet egy ága, ahol az általában kívülálló résztvevők különböző jelmezeket és kiegészítőket viselve próbálnak egy-egy filmszereplőt, képregényhőst, rajzfilmfigurát, koncepciót megjeleníteni." wikipedia
Ha visszagondolunk a gyerekkorunkra, biztos rengetegen játszottunk a többi gyerekkel olyat, amit előzőleg a TV-ben láttunk, így lehetett minden lány a Sailor Moon szereplője, vagy segíthettük a Bolygó kapitányát, csak bele kellett bújnunk a szerepbe és játszani, alakítani a szerepet és előrevinni a történetet. :-) A legegyszerűbb szerepjátéknak talán a babázást tudnám még említeni, amikor a gyerek játszva készül a szülői szerepre.
Ez az alapvető emberi viselkedés erős szerepet játszott az úgynevezett 'szerepjátékok' létrejöttében, ahol több elvetemült emberke leül egy asztal mellé, és a lefektetett szabály alapján, ha nem is ténylegesen eljátszva, de elmesélve tudnak belebújni karakterek bőrébe és eljátszani a történetet. Erről többet nem szeretnék mesélni, mert erről egy külön blogot lehetne írni, de aki szeretne erről többet (és szakszerűbben megfogalmazva) többet olvasni, annak ajánlom ezt a linket: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szerepj%C3%A1t%C3%A9k
És most érkezünk el a LARP-hoz, ami a legnagyszabásúbb szerepjáték mind közül, mert nemcsak visszahozza a gyerekkori játék élményét, hanem jelmezbe bújva részesei és alakítói lehetünk egy adott történetnek. (erről kicsit bővebben itt: https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89l%C5%91_szerepj%C3%A1t%C3%A9k )
És hogy hogyan kapcsolódik ez a sokminden okosság Mikszáth bácsi történetéhez? Eléggé :-D
Nedec vára (port.hu)
Történetünk az előzőleg megismert Szent Péter esernyőjéhez hasonlóan 2 szálról indítja a cselekményünket. Rögtön az első részben megismerkedhetünk Pongrácz Istvánnal, akivel irodalom órán biztosan úgy ismerkedtetetek meg, mint a magyar Don Quijote. Ha lenne annyi millióm, ahányszor én ezt a frázist hallottam anno, akkor most nem kéne hitelt felvenni a lakásvásárláshoz :-P Na de nem is ez a lényeg.
Pongrácz István nem a kora embere. Szoktuk mondani sokakra, hogy túl korán született, nem lehetett megérteni az ő zsenijét, majd csak hosszú-hosszú évekkel később, addig grófunk nem a jövőbe, hanem a múltba tekintget vissza olyannyira, hogy életét ebben a magának berendezett múltban éli. De nem csak ő, hanem az egész várnép. Tisztes fizetésért persze. (igazi LARP :-)) A mindennapok háborúskodással telnek, illetve mindennel, amivel csak az ő általa istenített történelemre volt jellemző. Azonban ez az álomvilág is hibádzik: drága Pongráczunknak nincsen asszonya, a várnak nincs úrnője. Így hát hogy-hogy nem, egy zsolnai társulatból veszi meg a gróf Estellát, az artistanőt, aki a tipikus pénzéhes, kényelmes nőszemély tökéletes megtestesítője. Szerepét játszva reménykedik és mesterkedik, hogy Pongráczot magába bolondíthatja, ezzel is bebiztosítva a maga boldogulását. Azonban bár Pongrácz István bolodnak tekinthető (legalábbis az emberek szemében), nem ejtették a feje lágyára és nem dől be Estellának. Akinek ez persze roppant mód cseszi a csőrét.
Akkor indulnak be jobban a történések, amikor a nedeci várba eszi a fene Behenczy Pál bárót, aki a jég hátán is megélő de a pénzzel bánni nem tudó karaktert hozza be a történetbe. Elszegődik Nedecre várorvosnak, közben próbálja összeszűrni a levet Estellával (zsák a foltját), aki buta nő módjára enged az udvarlásnak, de próbálja féltékennyé tenni az őt le se sz*ró Pongráczot. Mi lesz ennek a vége? Egy vacsora alkalmalmával, egy félresikerült udvarlási kísérletnek köszönhetően (Behenczy épp ismerkedne az asztal alatt) a várorvos börtönbe kerül, és a kivégzés súlyos árnya emelkedik feje fölé. Estella felfújja az arcát, és mivel Pongrácz hajthatatlan (mármint nem akar beleszeretni, az anyja köcsögit neki), így fondorlatosan megszökteti Behenczyt a börtönből és meg se állnak Besztercebányáig.
Pongrácz tűrt míg tűrhetett, követeket menesztett az előljáróknak, hogy neki a szökevényeket kiadják, azonban azok nem akarnak résztvenni ebben a komédiában, így vérigsértik a grófot, aki vérszemet kapva összeverbuválja seregét, és elindul megbüntetni Besztercét.
Zsolna Fő tér
Most áttesszük helyünket Zsolnára, ahol újfent ágytól-asztaltól elindulva kezdjük felgombolyítani a 2. történetszálat. Itt ismerjük meg a Trnowszky család sanyarú történetét. Ez a név kb. úgy néz ki, mintha Mikszáth találomra leütötte volna a billentyűzetet a klaviatúrán, de ez valószínűleg nem így történhetett. Szóval ennek a kimondhatatlan nevű családnak 3 fiú sarjadéka, György, Péter és Gáspár. Míg Péter és Gáspár módos iparosember lett, és jól meg is szedték magukat, addig György orvoslásra adta a fejét, amivel szegény is maradt és végül árván hagyta egyetlen lányát, Apollóniát. (Jaj istenem, ez a női név....). A lányzó gyámság alá kerül Klivényihez, aki abban reménykedik, hogy a 2 gazdag nagybácsi majd csurrant-cseppent valamit a gyereknek, de hát azt lesheti. Így Apolka (jaj istenem, ez a becenév....) sanyarúan, ütve-verve tengette mindennapjait a részeg és agresszív gyámapjánál. De mint az ilyen történetekben lenni szokott, a lányzó cseperedett, szépült, mígnem egy nap összefutott az egyik nagybátyjával, aki csak úgy úri jókedvéből mézeskalácsot vett neki. Ezen vérszemet kapott a másik nagybácsi, és ezután megindult a versengés, hogy ki tudja jobban cicomázni, támogatni szegény kis árvát. Hogy ez mégis miféle versengés volt, azt senki se tudja, de legalább így lett egy kis esze a lányzónak, taníttaták, félévente pedig hol az egyik bácsinál lakott, hol a másiknál. Persze mindig "csak ott játszhatott az adott játékkal, ahol kapta".
Ahogy telnek az évek, a 'véletlen' közbeszól, Apolka és Gáspár bácsi kicsifia Miloszláv egymásba szeretnek. Na itt egy kicsit hengerbucskázott a gyomrom, hogy baszics! 1. fokú unokatestvérek vagytok, az még bőven vérfertőzés gyanús! De mit lehet tenni az adott kor szellemével...? Csak csóváljuk a fejünket, és némi undorral olvassuk tovább a szerelmi szál alakulását. Gáspár a félév végeztével elküldi Apolkát Péter bátyjához, aki persze megtudta, hogy a fiatalok szerelmesek, így elzavarja Apolkát, aki ezután megint olyan árva lesz, mint az ujjam. Jobb híjján hazatér Klivényihez, aki időközben megözvegyült, és szemet vet Apolkára, aki ezt már nem bírván inkább vízbe akarja vetni magát. A folyóparton találják meg a lányt, akit bevisznek a városházára, eközben pedig Pongrácz serege elér Zsolna város határába. 2 szálunk itt aztán jól összecsomósodik.
Részlet az 1948-as filmből, főszerepben Ajtay Andor és Tolnay Klári
A zsolnai elöljárók különös ötlettől vezérelve a következőt okoskodják ki: ha Pongrácz grófnak tényleg annyira elment az esze, hogy hadat viseljen Besztercével egy kis rüfke miatt, a baj csak úgy kerülhető el, ha belemennek a gróf játékába. Felbérelnek egy épp akkor ott játszó vándorszínész társulatot, hogy Beszterce nevében fogadja el Pongrácz gróf Apollóniát túszként, amíg Estellát elő nem kerítik. Pongráczunknak nagyon is ínyére van, hogy így alakul az ő szabályai szerint játszandó történet, így hazaviszi Nedecre Apolkát és éli tovább mindennapjait. A lányzónak jó helye van, bár titkon még mindig epekedik Miloszláv után (akit az apja időközben megmagyarít Tarnóczy Emilre), Pongrácz pedig megtapasztalhatja az önzetlen gyermeki szeretetet, amit ettől a lányzótól kap. De már vészesen közeledünk a regény vége felé, így kutyuljunk megint a történeten egy kicsit.
Pongrácz lányává szeretné fogadni Apolkát, ehhez pedig ügyvéd szükséges, aki nem lesz más, mint Emil, aki még mindig szereti Apollóniát, ennek pedig hangot is ad. Pongrácz veszett vad módjára viselkedik, a fiút bezáratja, és az a csöpp kis esze, ami volt, az is elmenőben van. Senkit sem enged a várba, közben lázálmok gyötrik, hogy elveszik tőle az egyetlen lányt, akit apa módjára szeret... Tarnóczynak némi segítséggel sikerül megszökni a börtönből, és azon munkálkodik, hogyan is szabadíthatná ki jegyesét a nedeci "várbörtönből". Így nincs mese, be kell fejezni a játékot, amit el kezdtek anno: Estellát elő kell keríteni.
Kedvenc rüfkénk időközben csendesen együttél Behenczyékkel, szegénységben, ahogy illik, és mivel jópár év eltelt már, így szebb sem lett...
Pongrácz elé viszik a szökött rabot, aki (mivel saját játékában győzték le) elengedi Apolkát, de esze olyannyira meg van már bomolva, hogy halálára készül, végül pedig feldobja a csizmáját.
----------------------------------------------------
Összességében ez a mű is tetszett, rajta hagynám a kötelezők listáján. Viszont ahogy említettem az előző írásnál, most a kötelezőket kicsit hanyagolom.
Előkészületben: rácalmási Almavirág fesztivál beszámoló, Tihany beszámoló
