Pápá újabb másfél kg :-) Ez már a januári súlyomhoz képest is 3 kg mínusz! :-)

Derékbőség: 109 cm. Ez is 3 cm mínusz :-D

Csak úgy röpködnek a mínuszok így októberben XD

Mondjuk a kaját most nem számolom annyira pontosan, mint az elején, viszont most már elmondhatom, hogy 1 hónapja folyamatosan csinálom a heti 2 mozgást :-) 1x hagyőr edzésen, 1x pedig a cégnél a kondiban. Fél óra. És ímhol az eredmény :-)

Kicsit megkésve, de nem feledve egy gyors áttekintő a szeptemberről:

-Súlyom csökken, hajam nő, én meg örülök neki, mint a veszett fene
- Elolvastam és megszakértettem az Esti Kornélt, a Nagy Gatsbyt illetve a Ványa bácsit
- Eljutottam a rácalmási tökfesztiválra, jippi!!!
- Befejeztem az első illetve nekiláttam a 2. facebook ajándék vállalásomnak (az egyik posztot update-elni kell, mert eltűntek a fotóim -_-)

Aztán minnyá állok neki a Jónás könyvét elmesélni nektek. Csak hogy örüljetek :-P

Hát... sikerült megint csukafejest ugranom a nagy büdös orosz valóságba ezzel a történettel. Történettel...? Pfffff....Történet: nuku. Izgalmzas/szerethető karakterek: nuku. Izgalom: leheletnyi.
Annak, aki feltalálta az úgynevezett drámaiatlan drámát, annak bizony csúnyákat tudnék mondani. Nagyon csúnyákat. Erre a történetre (szerintem) kár volt a tinta meg a papír.

Mert mi (nem) történik:
Egyszer volt, hol nem volt, a nagy Orosz semmi közepén éldegélt közepes megelégedettségben Szerebrjakov, nyugalmazott és rohadtul unatkozó egyetemi tanár; Jelena, a 27 éves (ez ki van emelve a szerepeknél!) igen szépnek mondott felesége; Szonya, a szerencsétlen és mellette igen csúnyácska lányzó (Szerebrjakové, még az előző házasságból); Marija az anyós (szintén az előző házasság hozadéka); Vojniyickij, fedőnevén Ványa(dt) bácsi, a sógor és emellett Szonya nagybátyja; és Marina az öreg dajka. Ebbe az idillbe jelenik meg néha Asztrov, a helyi házidoki, és még 1-2 kisebb szereplő, akik annyira jellegtelenek és jelentéktelenek, hogy nem is fecsérlek rájuk több szót.

Szerebrjakov pár hónapja leköltözött a volt (és persze nagyon halott) feleség vidéki birtokára a mostani (nagyon is élő) feleségével, mert szegény tanárbácsi beteg. Köszvényes. Ami egy elég randa egy nyavaja. De nem is ez a lényeg.
A lényeg, hogy ezen a birtokon él és dolgozik már régóta az anyós, a sógor és Szonya is. Dolgoztak azért, hogy a valamilyen rejtélyes okból annyira imádott professzor városi életét támogassák, aki meg persze természetesnek vette az otthoni supportot. Azonban Ványadt bácsinak ez a szitu egyre jobban nem tetszik, sőt, hangot is ad azon véleményének, hogy a prof igaziból egy ritka lusta ember, akinek nincsenek is igazi érdemei. Még ahhoz sem ért igazából, amit tanított. De ezen inkább csak magában morog, és teszi a kis mindennapos dolgait.
Ami némi izgalmat hozhatna a történetbe, de NEM HOZ! hogy mind Ványa mint Asztrov doki beleszerelmesednek az ifj. feleségbe, aki annyira unatkozik, hogy igazából még ezek a lehetőségek sem hozzák izgalomba. A dokiba ráadásul még szegény szerencsétlen kis Szonya is szerelmes, de a doki az rá se hederít. Sőt, amikor Jelena próbálja őt kifaggatni (persze tudja a választ), Asztrov annyira rányomul az asszonyra mint a csuda. Erre a jelenetre nyit be Ványa. De még itt sincs SEMMI dráma vagy izgalom... semmi.

Másnap Szerebrjakov kitalálja az okosságot, amit családja tudtára is ad, hogy neki nyűg ez a vidéki élet meg birtok (ami nem is az övé!), így ő eladná, és venne egy házat a városban, meg nyaralót Finnországban. Na itt jött el a szent pillanat, amikor Ványadt bácsinál elszakadt a cérna, és magából kikelve, lövöldözve üldözi a profot, de mint egy jól kiképzett stormtrooper, nem találja el a dokit.
Másnap a prof és a neje elhagyják a birtokot, Ványa meg Szonya vígasztalják egymást, hogy majd lesz valahogy. Dolgoznak, mint eddig. Végül majd megpihennek.
A dadus meg csendben eteti a csirkéket, kötöget és vízet melegít a teához a szamovárban...

Emberek... tényleg nincs valami jobb, élvezhetőbb, emészthetőbb orosz dráma vagy egyéb irodalmi mű, amivel el lehetne adni az irodalomórát a diáksággal?! Nincs...? "Repedj meg szív! Fakadj keblemből keserű sóhaj!"

Szerencsére a listámon már csak 1 orosz szerepel: Tolsztoj bácsi meg az Anna Karenina... abban van az utolsó reményem.

Addig is belemerülök a nyúlfark hosszúságú Jónás könyvébe. Hamarost jelentkezem.

Jóapámat idézve újfent: ez is megvan, mégsincs este... (HÁHÁ, ÉRTED!!!)

Na jó, remélem ennél sz*rabb szóvicc már nem fog eszembe jutni, de ha mégis, akkor bocsesz.

Na de szóval: adott egy 20. századi magyar író, bizonyos Kosztolányi Dezsőke, aki úgy gondolta, ő bizony nem marad az ismeretlenség homályában, ő bizony író lesz. Nem is akármilyen! Jó író lesz! Ami, ismerve és olvasva egyéb műveit, elmondhatjuk, hogy sikerült neki. Így én határozott bizodalommal álltam neki az Esti Kornél nevű novellagyűjteménynek.

Hát nem kellett volna.

Illetve... eléggé kettős viszonyom lett ezzel a könyvvel. Ugyanis Kosztolányi stílusát nagyon szeretem: egyszerű, olvasmányos, élvezhető. Voltak érdekes, néhol vicces, és elgondolkodtató novellák is ebben a kötetben. DE! A főszereplő... nem is főszereplőnek nevezném Kornélt, hiszen ő jórészt csak elmesélője az eseményeknek- szóval a főszereplő számomra a világ egyik legunszimpatikusabb szereplője valaha!
Aztán elkezdtem én jobban boncolgatni magamban Kornél személyét, és végül rá kellett jönnöm, hogy ő az az embertípus, akivel biztosra veszem, hogy mindenki találkozik az élete során legalább egyszer.
Kornél az az ember, akit elvileg mindenki szeret, annak ellenére, hogy csélcsap, léhűtő, nagyszájú, viszont éppen ezért magátkönnyeneladnitudó ember.
Ő az az ember, akinek tisztában vagyunk minden negatív tulajdonságával, hogy pl. képes rávenni minket mindenféle gonoszságra, igaz, utána a végsőkig kiáll mellettünk.
Ő az az ember, akiről tudjuk, hogy rossz úton jár, és titokban mégis irigyeljük érte, hogy ő ezt meg meri tenni.
Ő az az ember, aki iránt nem maradsz közönyös. Ha szereted azért, ha szeretted de csalódtál benne akkor azért. De közömbös sosem maradsz.
És ez az ő éltető ereje. A közönség szeretete, amire ő mindig vágyik, még akkor is, ha eljátsza, hogy ő bizony sz*rik a másik véleményére, kit érdekel, ha nem zsongják körbe, ő elvan szegényen-gazdagon... de ez csak álca. Esti Kornél a világ egyik legszeretetreéhezőbb embere, akiről valaha is olvastam.

És éppen ezért nem is szeretem. Mert átlátok a csillogó szappanbuborékon, ami nem más, csak levegő körbevéve egy kis csillogással. De igazából tartalmatlan és üres.
Az összes története szinte eköré épül fel. Hogy leplezze azt, hogy ő is csak egy halandó ember, akiben semmi különleges nincs, és csak az tartja életben, hogy hazudik másoknak de leginkább önmagának.

Ami még nem tetszik nekem a történetekben, hogy Kosztolányi a valóságot írja le. A véres valóságot. Azokkal a gondolatokkal, ami mindenki fején szinte átfut, de ezek azok a gondolatok, amiket soha senkivel semmilyen körülmények között nem osztanánk meg. Ilyen pl. Esti Kornél vonatútja Olaszországba, amikor is a kabinjában utazik együtt egy asszonnyal és annak (több minde valószínű) szellemi fogyatékos lányával, aki később megcsókolja Estit... egyszerűen el akartam dobni a kezemből a könyvet, amikor ezt a fejezetet olvastam.

De mint említettem volt, vannak ebben a könyvben bizony kincsek is :-) Ami történetek kifejezetten tetszettek a következők voltak:

1: Látogatás a becsületes városba. Ahol mindenki becsületes és megmondják az igazat. A vak koldus nyakában a felirat bizonyítja, hogy nem vak. A cipőbolt úgy reklámozza magát, mint "lábrontó cipők. Tyúkszem, tályog szavatolva." A ruhabolt "Drága és rossz ruhák." És ebben a városban mégis boldogok az emberek. Miért is? "Ide figyelj. Itt mindenki tudja magáról- és felebarátjáról is- hogy becsületes, őszinte, szerény, s inkább kisebbíti, mint nagyobbítja magát... az itteniek nem veszik készpénznek, amit hallanak vagy olvasnak, akárcsak ti, otthon. Tinálatok az emberek állításából mindig el kell venni valamit, nagyon sokat, itt pedig mindig hozzá kell adni valamit, egy keveset. A kettő voltaképp egyremegy. Nézetem szerint az utóbbi módszer a becsületesebb, őszintébb, szerényebb." Mit mondjak? Zseniális gondolat:-)

2: Egy szegény gazdag nyüglődése, hogyan szabaduljon meg a pénzétől. Mert neki nem kell. Az illető pontosan kiszámolta, neki az örökségből mennyi pénz kell hátralévő részére, a többit pedig el szeretné jótékonykodni. De titokban. Mert nem hiányzik neki az álszent hálálkodás, illetve ha valamelyik megadományozott emberke vérszemet kapna, ne követeljen tőle több pénzt. Emberünk ezért a legkülönfélébb módszereket eszelte ki, hogy juttathat pénzt random embereknek. Pl. zsebtolvajlás. Csak ő nem elvesz pénzt, hanem beletesz. Szintén zseniális :-)

3: A kleptomániás műfordító esete. Adott egy régi ismerős, aki kleptomániás. Nem azért lop, mert birtokolni akar, hanem maga a lopás okozta adrenalin kell neki. (valószínűleg). Emiatt sajnos se munkája, se megélhetése, és lassan a barátok is elfogynak. Utolsó esélyként kap egy rövid angol irományt, amit le kell fordítani. De a kleptomán cimbora itt sem hazudtolja meg magát. Míg a fordítás briliáns, a szövegből eltűnik a briliáns :-D (bocsesz). Szóval amíg az eredeti szöveg 1500 fontot említ, a fordításba már csak 150 font kerül be. Az úriasszony ékszerei is lábra kelnek... így a műből is kilopódnak az értékek. Egyszerűen zseniell :-)

Azok a fejezetek, amik tetszettek is meg nem is:

1: A megbolondult újságíró esete. Na ez a fejezet nekem egy az egyben 6-os számú korterem. Csak rövidebb kiadásban.

2: Újabb vonatút leírása, ahol megismerkedünk egy szegény bolgár kalauzzal. Esti csak 1-2 szót beszél bolgárul, mégis összeismerkedik ezzel a szegény kallerral. Nem történik benne semmi eget rengető disznóság, de én mégis úgy érzem, hogy becsapja ezt a szegény embert.

3: A zsugori apuka esete a lánya férjhez adásával. Elég népmesei, tele fordulatokkal. Nem is tudnám megmondani, mi nem tetszett benne. Talán a konklúzió, hogy a lány azért veszik össze állandóan a férjével, hogy a hozománya visszakerüljön az apjához. Ha tényleg így történt, akkor ez is egy elég szomorú és kihasználós történet.

4: A vizimentés esete. Esti Kornél, ez a szerencsesüti túl gondolja az egész életet és az emberek viselkedését. Egy alkalommal egy Elinger nevű ember kimenti őt a vízből, ezért Esti hálás neki. Majdnem isteni magaslatokba emeli. Közben meg elkezdi megutálni. Végül belelöki a Dunába. Hepi end?

5: A semmiről se beszélő barát esete. Ez is tipikus, amikor felugrik az ismerős, de 5 percenként sajnáltatja magát, hogy jaj ő biztos zavar, és ha zavar, akkor mondd meg neki ...stb. És kb. 3 óra nyüglődés után böki csak ki, miért is jött. -_- Na őt is belöktem volna a Dunába.

Szóval összességében az Esti Kornél nem rossz, de meg kell válogatni rendesen, mit miért olvastatna el belőle az egyszeri irodalomtanár az egyszeri diákkal. Lehet azt mondanám, válasszon mindenki maga 1 fejezetet, és írja le róla a véleményét. Talán ez volna a legcélszerűbb.

De ez csak az én véleményem :-)

Lassan készül a 2. ajándék is, amint feladtam postára és kézhez kapta az illetékes elvtárs, azonnal teszem fel az "így készült" sorozatot.

Addig ennyit kedvcsinálónak:

Kép forrása: pinterest.com

Növik-növik, szépen növik :-) Októberre meg megint zöld lesz :-P

Újabb kb. másfél kg mínusz :-) A derekam reggel 114 cm volt, de azt még 1-2 napon belül újra mérem

Nem is fecsérlem a szót, következzenek a tökös képek a múlt heti rácalmási tök fesztiválról :-)

Már az üdvözlő tábla megér egy misét :-)

Ha először járnánk Rácalmáson, és fingunk sem lenne arról, merre van a buli, akkor a táblák mindig segítenek megtalálni az utat :-) És nincs 2 egyforma!

De amíg elérünk a tett helyszínére, érdemes jól körbenézni az utcákon, mert az itt lakók bizony komolyan veszik a tökölést :-) Szinte minden ház előtt ott virít valami szép, kreatív vagy épp vicces kompozíció :-)

És a személyes kedvencem:

Hát nézzétek meg ezeket a kis baribee-ket O_O

Miután jól kiálmélkodtuk magunkat, és megérketünk a Jankovich kúriához, ott is egyik ámulatból a másikba esik az ember mind a dekorációtól, mind a kiállításoktól (mert az is volt ám :-) ) mind az árusoktól, mind a hangulattól :-)

Kezdjük azzal, hogy egész kertem nincs akkora, mint ezek a tökök!!!!

Akkora tök is terem, hogy még hintóra is futja belőle! (na jó, ez nem igazi, de akkor is király!)

Akkor egy kis ízelítő az egyik kiállításból:

A kedvenceim :-) :

 És akkor még nem is láttátok az árusokat:

Enni-inni szeretnétek? Azt is lehet! A helyiek kedveskednek saját készítésű étellel, de vannak "professzionális" étkeztetők, isteni finom limonádé, ugrálóvár, állatsimogató, tökfaragás, irdatlan mennyiségű házisör, és koncertek :-) Idén azért mentünk vasárnap, mert akkor lépett fel a Cimbaliband :-)

Úgyhogy zárásképp következzék tőlük a kedvenc számom:

https://www.youtube.com/watch?v=K76VJntMFtU

Jövőre is megyünk, az biztosélet!

No hát akkor tessék, az alkotás lépései és a végeredmény:

Azt hiszem, méltán lehetek büszke :-) Az új gazdája pedig használja egészséggel!