Hajam rendületlenül gyarapodik a maga útján, már rendesen meg is sülök alatta, úgyhogy most májusban irány a fodrász, hogy egy kicsit megkopasszon.

No, hát mint azt említettem volt korábban, ettől a hónaptól még nem vártam csodákat, viszont maga a tény, hogy az előző hónaphoz képest csak 2 dkg gyarapodásom van az eddigi 1+ kg gyarapodásokhoz képest, az már igenis ígéretes kezdetnek tűnik :-)

Ma jön a darebee program 6. napja, úgyhogy a június hónapra már esélyes, hogy csökkenő tendenciát fog mutatni a mérleg. :-) Addig is figyelek a kajára, tornázok, és eszem a gyógyszert, amit a doki írt fel.

A többi meg kiderül egy hónap múlva :-)

07:30

A telefonom halk zenéléssel tudatja, hogy ideje kikutyáznom magam az ágyból, és elindítani a napot. Ilyenkor általában már régen ébren vagyok, csak szeretek még visszakumni addig, amíg nem szólal meg a hivatalos ébresztőm. Mert megtehetem. És mert jól esik.
Nyújtózkodva és recsegve-ropogva kikelek az ágyból, közben az agyam már azt futtatja, mit akarok ma elintézni, hova kell mennem, milyen buszokat kell elkapnom, stb... szóval már pörög és terveződik a fejemben a nap.
Ugyanis 6 év után végre valahára sikerült összehozni egy randit az egyik középsulis ismerősömmel, úgyhogy ennek meg kell adni a módját. Ja, és anyák napja is van. Erre is gondolni kell. Meg hogy a kajálást (értsd: diétázást) ma hogyan fogom betartani. Valószínűleg ma engedékenyebb leszek. De majd hétfőtől visszaáll a rend. (megjegyzem, visszaállt ;-))
Végigpörgetem a fejemben, mi mindent szeretnék venni, többször is lefutottam a programot magamban, hogy biztosan ne felejtsek ki semmit. Bográcsozásra hívtak, így akkor én tisztem a rágcsa szolgáltatása, úgyhogy kell valami édes és sós. Akkor ha már vendégség, akkor illik valami kis apróságot vinni a háziaknak. Mivel d.u. összefutok nevelőanyumékkal meg apummal, így szülinapi ajándék is kell. Na meg a virág. Lista befejezve.

9:10

Reggelizve, összerámolva sétálok kifelé a buszomra, aminek 9:20-ra van itt az ideje, de nem számítok rá 25-nél előbb. És már akkor is korán jönne. De szerencsére nem vagyok elkésve, mert a csatlakozásom az majd' egy óra múlva indul... mármint beérek 10:10-re és majd 11:15-kor megyek tovább. Nem csak a hétvége miatt. Na de nem szidom a buszsofőröket. Legalábbis nem mindet. Csak aki megérdemli.
Megérkezik a jármű, felszállok, fizetek, közben már az üléseket stírölöm, hogy vajh' melyik lesz az árnyékos oldal... nem mintha zavarna a napfény, mert ha meghalok, eleget leszel árnyékban... de azért na :-D
Tudni kell, hogy egyrészről szeretek tömegközlekedni, mert olyankor hallok/látok/tapasztalok olyan csudákat, mint máskor sosem, másrészt viszont az embertömeget nem szeretem... főleg, hogy olyan a fülem néha, mint a vadászkutyáé (na nem olyan szőrös, de olyan éles) meghallom a sok-sok-sok halk neszt, amitől a szőr feláll a hátamon, és ordenáré visítás közepette dobnám ki a zaj keltőjét az ablakon, és csak akkor hagynám abba a visítást, amikor már 10 km-re hagytuk magunk mögött a delikvenst. Ilyen zavart keltő hangok és fizikai behatások pl: körömpöcögtetés, szék hátulról rugdalása, bűzölgés de mind közül a legjobban kiakasztó hang: a szipogás. Emberek... könyörgöm... miért jó az neked, hogy gusztustalankodva szívod a taknyod?! Nincs zsepid? Kérj! Van zsepid? AKKOR HASZNÁLD MÁR A JÓ QRVA ÉLETBE!!! De nem... inkább gusztustalankodsz tovább, mert lehet, észre sem veszed, hogy gond van, Hogy otthon nem verték eléggé beléd ezt az egyszerű ámde qrván alapvető illemszabályt. Volt már rá példa, hogy annyira elgurult a gyógyszerem, hogy adtam zsepit az illető szipáknak... jobb esetbem megköszönte, használta, és TÁDÁMM! Megszűnt a probléma. De olyanra is volt már példa, hogy elvette, megköszönte... és fogta a zsepit. Akkor azért kedves (de azért enyhén gyilkos) mosollyal megkértem az illetőt, hogy legyen már olyan édeskedvesdrágatündér és használja!
Visszatérve történetünk folyásához, sikerült egy anyuka és gyerkőce elé ülnöm... akik mindketten annyira szipogtak, hogy nem igaz... na mondom, ez így qrva hosszú út lesz... próbáltam nem rájuk figyelni, dúdolgattam, bedugtam a fülem... de közben már forrtak bennem az indulatok, hogy milyen anya az ilyen, hogy hallja hogy szipog az a szerencsétlen kölyök, de nem fújatja ki az orrát, nem ad zsepit, nem szól rá... stb. Szóval megszólalt bennem a durcás igazág bajnoka, aki mindenkit magához mér, hogyha én meg tudom csinálni, akkor másnak kutya kötelessége. Nem a legjobb hozzáállás, de hát skorpió vagyok.
Nagy szerencsémre jóapám felhívott telefonon, és hála a jó beszélőkéjének, majdnem egész úton beszélgettünk (egy jó fél órát, hogy azért érezzétek az idő múlását) így nem volt időm figyelni a hátam mögött ülőkre, és sikerült lecsillapítani a méltatlankodásomat. Ami később kifizetődő volt. Végezvén az atyai beszélgetéssel újfent visszatettem hallgatózó füleimet a hátam mögött folyó diskuruzsra. Mert most már anya és kislánya beszélgettek. Normálisan, kedvesen, szeretetteljesen. És még orrot is fújtak. Én pedig gondoltam, nem is olyan rossz anyuka ez. Csak gondolom allergiás lehet. Abba meg rendesen bele lehet halni, és az Isten összes zsepije sem elég olyankor. Úgyhogy lélekben megnyugodva magamban kívántam nekik további szerencsés utat, amikor leszálltak a buszról.

10:10

Megérkeztem utam csomópontjához, így az 1 órát kihasználva elsuhantam vásárolni. Ott persze minden tömve virágokkal, csokikkal, mert hát anyák napja van a köcsögit neki, tessék vásárolni, meglepni anyukát, azt' jóvan. Itt átsuhant a gondolat a fejemen, hogy mennyire sajnálom, hogy ünnepek hangulatából szinte semmi sem maradt meg... vagy lehet csak én lettem felnőtt, és ez mindig is ilyen volt? Csak gyerekként éltem meg másképp? Nem tudom. Mindenesetre a bolt tele volt feszültséggel és kelletlenséggel. Hogy már megint vásárolni kell, megint ajándékozni kell, mert ez kötelező... ember... pisztolyt tartanak a fejedhez, hogy csak az 10000 forintos kókuszgolyócsoda süteménnyel fejezheted ki az anyádnak, hogy szereted? Csak a 800ezerbe kerülő büdösvirágcsokor az igazi jele annak, hogy törődsz vele? De amúgy az év 361 napján (mert ugye ugyanez a forgatókönyv karácsonykor, szülinapkor esetleg névnapkor is) le se tojod? Fel se hívod? Oda se mész, hogy megöleld? Tény és való, ha nem vagy anyáddal jóban, akkor megértem, hogy nem keresed a társaságát. De akkor ezt a felesleges társadalmi elvárást is felejtsd el. Hogy megmutasd, igen, te szereted az anyádat, mert adsz neki valami ajándékot anyák napján, aztán meg mész haza, mint aki jól végezte dolgát. Akkor már inkább utáljad mindennap. Még az is tisztább, mint az 1 napi álszenteskedés. Ami neked még ráadásul idegbajt és hasgörcsöt okoz.
Ha meg szereted anyádat, akkor ő nem ebből az egynapi cuccból fogja tudni, hogy szereted. Ezen azért gondolkodjunk el egy kicsit.
Ezeket jól végiggondolva, cuccokkal felpakolva csörtettem vissza a buszpályaudvarra, hogy elérjem a csatlakozásom, mert oké hogy 1 órám volt... de az is sittysutty elszaladt.

11:15

Most már a találkozóm felé visz a busz, én meg jól ba vagyok tojva, hogy jó helyen szálljak le... úgyhogy leadom a forródrótot Anditesómnak, hogy most már tényleg feléjük suhanok.. ő pedig nyugtázza az infót, és mondja, kijönnek elém. Akkor itt már nagy gond nem lehet :-)
Leszállok a buszról, ahogy vár rám a kisnagy család :-) Anditesó, párja Miki, és a 3 lurkó: Zozi, Szoni és Milus. A nagy nyakbaborulások után elindulunk a főhadiszállásra, ahol bográcsozást kívánunk foganatosítani. A 2 lányzó nagyon méreget, hogy én kiféle-miféle vagyok, de azért a huncutság már ott csillog a szemükben. Milus meg épp alussza az 1 évesek gondtalan álmát a babakocsiban. Ha jobban utánaszámolok, Anditesómmal kb. érettségimkor találkozhattam utoljára személyesen... ami barátok között is most már 11 éve volt... de mintha ez a 11 év nem lett volna, ott folytatjuk a beszélgetést, ahol abbahagytuk, nincsenek kínos csendek, csak a jókedv és nevetés, minden nosztalgiaszag nélkül :-) A suli nem is nagyon kerül szóba.
Közben fő a malacpöri a bográcsban, mi pedig az árnyékban heverészünk, és beszélgetünk, és nevetünk, és figyeljük a 2 locskafecske lányt, ahogy játszanak... persze még mindig nem volt meg a haverfelvétel, de azért mert többször rám néznek, és mosolyognak, és közel jönnek... de még nem beszélünk. :-) De ezt nem is szabad elviselni. Gyerekként ki nem álhattam az olyan felnőtteket, akik beleerőszakolják magukat a gyerek figyelmébe, kikövetelik a puszit és a rajongást, utána meg le van tojva a gyerek.
Ebéd után elsétálunk nyalni egyet (fagyit, teeeee mocskos fantáziájú kéjenc, teeeee :-P), és most már kezd törni a jég. Zozi már szóbaáll velem, Szoni még mindig csak a szoknya mögül figyel. Milus meg cukizik. :-D
Délutánra felfújódik 3 lufi, onnantól kezdve semmi akadálya a játéknak. Dobáljuk, passzoljuk a lufikat, és már félig bekerülünk a bajnokságba, és megnyerjük a bajnokságot, és megint dobjuk a lufit, és már csak 1-et kell dobni, hogy bekerüljünk a döntőbe, és megint megnyerjük a bajnokságot, és most pihenjünk, most megint dobjuk, 1 lufit, most 2-őt, most 3-at, most megint pihenünk, és most párnacsatázzunk lufival, amiben persze veszítek, de Szoni rám nevet és szóba áll velem, és nevet és folytatjuk a lufipárnacsatát, amíg el nem fáradnak a lányok és kezembe nyomnak 2 meséskönyvet, hogy olvassam el nekik a Piroska és farkast. És még sok másik mesét of course :-D
És ez addig így megy, amíg apukám rám nem telefonál, hogy mehetünk haza.
Ölelkezés, búcsú, puszi, és az ígéret, hogy jövök még. Mert jövök még :-D Revansot kell vennem a lufipárnacsatában. :-D

17:30

Visszaérve a buszpályaudvarra, megköszöntettem nevelőanyumat, megpuszilgattam apumat, ők hazaindultak én pedig elindultam sétálni, mert megint volt 1 órám a csatlakozásig. Ittam egy jegeskávét a kedvenc sörözőmben... ami azért érdekes kategória, mert én nem szeretem a sört :-D Viszont isteni gyümölcsteájuk van. Aztán ettem egy süteményt az egyik cukiban, amit igazán kihagyhattam volna, de ha már bűnözök, akkor ez a szelet süti nem számít... csak éppen nem volt finom :-D Nem volt rossz se.. de semmilyen volt. Úgyhogy ide se jövök többet enni.
Aztán belefutottam egy tüntetésbe is... meg egy volt kollégámba :-D úgyhogy ez az 1 óra sem telt eseménytelenül.
De már érzem a fáradtságot, jó lesz felszállni a buszra (az emberek közé, jajjjj) és hazaérni.
Hát ez a hazaút is adott gondolkodnivalót na :-D Srégen mögöttem egy anya ült a kb. középsős-nagycsoportos fiával. A gyerek amolyan ügyibevaló, eleven portéka, anyuka meg a... hát nem tudok erre jó kategóriát. Az lejön, hogy szereti a gyerekét, de amit a buszút alatt tapasztaltam, azért adott némi árnyalatot a történethez. Gyerkőce duracell nyuszi módjára nem ül le a valagára, áll az ülésnél és kapaszkodik, nézelődik, fészkelődik, csacsog. Nem hangoskodik, de azért csacsog. Anyuka többször rászól, hogy üljön már le, de a gyerek visszakérdez, miért? Hát mert ha elindul a busz, elesel. Nem esek el. A vita abbamarad, a gyerek állva marad, anyuka meg a telefonját nyekteti. A gyerkőc áhítja a figyelmet, anyuka meg letojja, csak néha mond neki oda valamit, de az is általában valami rendreutasítás. De a telefon nem kerül elpakolásra. Most az igazság bajnoka énem csendben kussolt, de azért sajnáltam ezt a kis szegény jószágot. Hogy mennyire kis szeretetgombóc, de nem kapja meg azt, amire igazán szüksége van: az osztatlan figyelmet. Úgyhogy leül, feláll, nézelődik, kérdezgeti az anyját... és ez megy addig majdnem végig, amíg le nem szállok.
Érezhetően anyukában is fogy a türelem, de legyen neki jó pontként felírva, hogy nem kiabál a gyerekkel, és nem alázza le, amikor rászól. Csak rászól. Miközben a telefont nyekteti. De azért a kiskomának is van sütnivalója :-D
- Hunyd le a szemed és pihenj. Majd leszállunk.
- Nem vagyok álmos. Aludj te!
- Persze, azt' ha elalszok, honnan tudod, hol kell leszállnunk, he?
- Tudom.
- Honnan tudod? Hol kell leszállni?
- A buszmegállóban.

Úgyhogy megfogadva ezt az örökérvényű és teljesen helyes tanácsot, leszálltam a buszmegállóban, és hazabattyogtam.

Ez történt tegnap. :-)

Hogy még sikeresebbé tegyem a diétát és a fogyást, ahhoz bizony elengedhetetlen a mozgás. Mint azt írtam párszor, bele-belekaposgattam dolgokba, de egyikhez sem volt kitartásom, hogy végigcsináljam, vagy hogy egyáltalán csináljam. Úgyhogy kedvenc párom ráakadt a következő edzésprogramra, amit kezdők és mindenféle nyavalyában küszködők is elvégezhetnek a belehalás megkockáztatása nélkül:

https://darebee.com/programs/foundation-light-program.html

30 napos program, gyakorlatokra lebontva, amiből én már csak súlyomból és edzettségemből adódóan is a leglájtosabban fogom MA elkezdeni (azaz 3 sorozatot minden gyakorlat sorból)

Kívánjatok szerencsét, aki pedig úgy érzi, csatlakozzon :-)

Kedves Mindnyáj :-)

Haladunk az évben előre, haladgatok a fogadalmakkal is, úgy ahogy. Munka fronton még várom a visszajelzéseket, de határozottan bíztató a jövőképem a kérdést illetően. És bár most bánatomat a World of Warcraft nevű csodába (is) fojtom, azért volt időm csinálni még ezt-azt :-) Lista a teljesség igényével:

- Kipróbálni 3 új ételt/italt fogadalmam teljesen kész, ezen fogadalmamat a Dr. Pepper üdítő koronázta meg.
- Egy időre magam mögött hagytam az orosz irodalmat, szerezve némi maradandó károsodást, köszönhetően Csehov bácsinak... Mikszáth: Szent Péter esernyője in progress.
- Hajam és sajnos egyelőre a súlyom is gyarapodott, de köszönhetően annak, hogy múlt héten újra felvettem a diéta fonalát, illetve elkezdtem mellé a gyógyszerkúrát is, remélhetőleg legkésőbb júliusban már hihetetlen képekkel foglak titeket megörvendeztetni (és persze magamat is :P)
- A viking hagyőr ruhám kötényruha részét sikerült befejeznem, kihímeznem, úgyhogy ez a projekt is halad szépen a maga medrében
- Elkészült a nadis pólóm látványterve, onnantól már csak a lustaság választ el, hogy mikor állok neki a kihímzésnek
- Kiválasztottam a 3 elkészítendő receptet nagymamám receptgyűjteményéből, amit el kívánok követni a nyugalom megzavarása érdekében :-)

Úgyhogy nincs más hátra, mint előre, tovább egyenesen a Lenoni úton!

Nos hát kedveskéim, hogy haladjunk mással is :-) Ma elővettem drága apai nagymamám (nekünk csak Nagyi) kézzel írt receptes gyűjteményét, amiben az újság kivágásoktól kezdve, a 800 éves horoszkopókon át még receptek is vannak féretéve :-) Egynémelyhez oda van biggyesztve drága Nagyikám gyöngybetűivel, hogy az adott étel finom-e vagy csak jó.

Szóval elővettem, és átforgattam a füzetet végül pedig a következő 3 recept mellett döntöttem:

- Nap és est (sütemény)
- Tárkonyos-almás csirkeleves (leves- újságból kivágott)
- Tízperces kuglóf (sütemény)

A fent említett ételeket fotókkal fogom posztolni, illetve majd a receptet is mellékelem hozzá :-)

Egyelőre legyen elég ennyi a nyálcsorgatásból :-P

Végre valahára letehetem a tűt egy időre, mert a viking ruhám, köténye végre valahára elkészült. Következőre majd a ruha alját kell befejezni, meg kezdek gondolkodni a kabát ill. a csuklya díszítésén is, de most egyelőre örülök, mint fajom a markának, hogy előrébb jutottam :-)

Alant a bizonyítékok:

(a jóistenért teszed be fektetve a képet, te gyááááááááá.... -_-' )

Ezek a kék csíkok takarás gyanánt kerültek fel a kötényre, hogy fedjék a szőtt szalag végeit, illetve, ahol nem ért össze, ott a hézagot fedtem le. Nem a legszebb, de legalább látszik rajta, hogy kézzel készült :-D

Aki szeretné élőben is megcsodálni, megteheti most május 1-jén Tiszakécskén: https://www.programturizmus.hu/ajanlat-tiszakecske-majalis.html

Áprilisban sikerült eljutnom egy endokrinológushoz, aki megerősítette, hogy az IR-em romlott a 2 évvel ezelőtti eredményhez képest, így kaptam gyógyszert, és újabb okos tanácsokat, hogyan és mit kéne enni-inni-mozogni.

Tegnap kezdtem el a gyógyszerrel a beszoktatást, illetve tegnap újfent belevágtam a napi 5x-i, nagyjából számolt étkezésekre, ill. tegnap végeztem tornagyakorlatokat, igaz kb. 10 percig, de azt intenzíven.

Úgyhogy a terv: a héten átnézni, hogy mik a gyors és lassú CH tartalmú ételek, és kiszámolni az adott mennyiségeket, így pedig tudok étrendet tervezni. Addig marad az időbeosztás és a kb. számítás.

A következő mozgás csütörtökre van betervezve, mert azért érzem a combomon az enyhe izomlázat, kell egy kis pihi :-)

Valószínűsítem, hogy a májusi súly fotón még nem lesz változás, de legalább elkezdtem. És megcsinálom. Mert meg tudom csinálni! és PUNKTUM!

Kedves Tölgyeim és Nyulaim,

a tegnapi nappal letudtam az étel-ital kipróbálós fogadalmam, mégpedig a Dr. Pepper nevű üdítőitallal. Még nem próbáltam, és egyedül a Forest Gump című film hozta meg hozzá a kedvem, hogy megkóstoljam ezt az iszit, ami kb. számomra egy vanília ízű kólára emlékeztet. Finom volt, de magamtól biztosan nem vennék :-)

Ha pedig sikerül, most hétvégén elkezdem lefaragni az utazós listámat... :-) De erről majd akkor, ha aktuális lesz

Jóapámat idézve: "na ez is megvan, mégsincs este!"

Aki jobban belemélyed ebbe a darabba, és nekiáll boncolgatni, mint azt én is próbáltam az Ember tragédiájával, annak biztosan sokat fog jelenteni ez a dráma, ami (számomra érthetetlen okból) vígjátékként van aposztrofálva... jah, az ember majd könnyesre röhögi magát a szerencsétlenkedésen és a szenvedéseken amit ez a mű megmutat.

Mielőtt teljesen lehúznám a sárga földig, azért említsük meg azt, hogy Csehov ezzel a drámájával megteremtett egy új műfajt, a "cselekmény nélküli, a "drámaiatlan drámát", a "semmi" drámai törvényeit, a lírával és iróniával kevert tragédiát." (wikipedia) Úgyhogy emeljük kalapunkat Csehov előtt, aki mert valami újat is alkotni, mert attól, hogy nekem nem tetszik, attól még igenis nagy teljesítmény letenni valami újdonságot az irodalmi asztalra. Nem könnyű, már ha csak azt az örök érvényű idézetet vesszük alapul, hogy "Vannak a szótárak, a többi könyv már csak remix."

Röviden a történet Szorin birtokán játszódik, ahol megismerkedünk Arkagyinával, (Szorin lánytestvére, mellesleg befutott öregedő színésznő), Trepljovval, aki Arkagyina fia (kezdő író), Nyina Mihajlovnával, aki szeretne színésznő lenni, Trigorinnal, aki befutott és híres író, emelett Arkagyina szeretőféléje (ezért Trepljov nem igazán csipázza őt), plusz még a nevezett cselédek, orvos, intéző, stb...
Trepljov egy saját, új, formabontó darabját szeretné bemutatni családjának, illetve néhány vendégnek, melynek Nyina az egyetlen főszereplője. (Azt mondtam már hogy Trepljov szereti Nyinát?) Ezen a drága anyj' úgy meg van sértődve, mint annak a rendje s módja...

...ÉS itt álljunk meg egy szóra! Arkagyina számomra egy rettentően ellenszenves nőszemély. Na nem annyira, mint Éva volt, mert Arkagyinának legalább van agya, de amit itt művel és ahogy viselkedik ez a némber, azon eláll az agyam. Mi az, hogy meg vagyok sértődve a SAJÁT gyerekemre, akire ÁLLÍTÓLAG büszke vagyok, és ÁLLÍTÓLAG szeretem, csak azért, mert NEM NEKEM adja a darabjában a főszerepet, hanem egy fiatal kezdőnek, akit mellesleg szeret...? Na itt Arkagyina mint anya egy az egyben megbukott a szememben. Ő nem anyja ennek a szerencsétlen Trepljovnak, hanem csak egy nő, aki szülte őt, de igazából nem szereti, nem törődik vele... kb. mintha csak egy kiskedvenc volna ez a srác, akit elég csak kedvesgetve abajgatni, de több törődést nem igényel.
Úgyhogy ez a nőszemély a bemutatott darab közben végig dumál meg becsmérel, és tettetett csodálkozással veszi tudomásul, amikor a fia lefújja a darabot, és elviharzik sértettségében...

Aztán bonyolódik a történet, hogy Nyina belehabarodik Trigorinba az íróba, az intéző lánya Trepljovot szereti, de ő végül feladja, és hozzámegy a tanítóhoz, aki őt szereti, Trepljov lelő egy sirályt, bizonyítván az ő végtelen szerelmét, és közli Nyinával, hogy ugyanígy fog végezni önmagával is.... (..."a romantika bimbózni kezd a szavannán...")
Amire persze kísérletet is tesz, de szerencsére nem hal bele. Anyja ápolgatásba kezd, ami végül egy ordenáré nagy vitatkozásba torkollik.
Arkagyina persze kicsivel később tudomást szerez Trigorin és Nyina bimbózó szerelméről, eljátssza a hősszerelmes asszonyt, és elhúzzák az arcukat Szorin birtokáról. Nyina pedig elszökik, hogy színésznő lehessen, és összeszűri a levet az íróval.

A darab utolsó felvonása 2 évvel későbbre teszi a történteket, ugyanígy Szorin birtokán vagyunk, aki betegeskedik, Trepljov pedig kezdi építgetni írói pályályáját, több írása jelent már meg eddigre, de ő üresnek érzi magát Nyina nélkül. Kiderül, hogy az író szépen ejtette a kisasszonyt, akiből színésznő sem lett végül, csak ripacskodik a színpadon.
Amikor Nyina hazalátogat előadja a hattyú halálát Trepljovnak, hogy jaj, ő a sirály, és nekik elválnak útjaik, mert ő még mindig él-hal Trigorinért, ezzel eltűnik a színről.

Trepljov befejezi az öngyilkosságot, és vége a darabnak. Függöny le... ugye milyen qrva jót nevettünk?!

Ettől jobban én nem vagyok hajlandó boncolgatni ezt a darabot. Elégedjetek meg ennyivel.
Kép forrása: https://markmalyon.com/category/bilateral-quadriceps-tendon-rupture/

Most szerencsére egy darabig nem kerülök az orosz irodalom közelébe, legközelebb egy sokkal kellemesebb könyvvel térek vissza, mégpedig nem mással, mint Mikszáth bácsi Szent Péter esernyőjével. :-)